A fatemplom Szatmár megye legszebb egyházi műemlékeinek egyike, jellegzetes darabja a Bükkalja 18. századi egyházi építészetének. A falu első templomát 1494-ben említik egy peres iratban, a jelenlegi épületet 1723-ban emelték. Az építéshez szükséges nyersanyagot, a fát, a természeti környezet bőven biztosította. A templom eredetileg a falu temetőjének dombján állt, ahonnan 1868-ban a falu közepére költöztették. A költöztetés két évig tartott, fatalpokon húzták ökrös szekerekkel, és „ott tartották az istentiszteleteket, ahol a vasárnap érte”. Előcsarnoka fölött magasodó karcsú tornya már távolról hirdeti jelenlétét. A Bükk-vidék templomtornyait széles alapú szoknya és kiugró erkély jellemzi. A toronysüveg csúcsa nyolcszög alapú, vízcsendesítőjén négy fiatoronnyal. A keletelt, sokszökzáródású szentéllyel rendelkező egyhajós templom típusa a régi korok öröksége, nem csak Erdélyben, hanem Moldvában és Havasalföldön is
megtalálható. A templom külső falát, hangsúlyosan faragott kötél motívummal díszítették, amely a bejárati ajtót is körbeveszi. A 19. század elejére datálható belső falfestményei igen figyelemreméltók. Az előcsarnok nyugati falán az Utolsó ítélet témáját dolgozták fel. A túlvilág és a vétkesek bűnhődése a bükki templomok falára a néphit elképzelései szerint, a démonokkal teli, „pokolbéli munkaként” van fölfestve. A főalak Lucifer, aki a földi életben elkövetett bűneikkel vádolja a lelkeket, úgymint hazugsággal, rágalmazással, lustasággal, kapzsisággal, részegséggel, lopással, fösvénységgel, féltékenységgel, büszkeséggel, haraggal, gyilkossággal, tisztátalansággal, házasságtöréssel, szodómiával, eretnekséggel, hitetlenséggel, könyörtelenséggel. Minden egyes ikonográfiai egység a témájához kapcsolódó szöveggel is el van látva: „a törvényeket be nem tartó bírók”, „magzatát elhajtó asszony”, „a kapzsi, aki elszántja a szomszéd földjét”, „akik szidják szüleiket”, „aki hamisan játszik”, „a lusta”, „a tolvaj” stb. A hajó ikonjai a bizánci hagyományokat követik, bár látszanak az erdélyi templomok festőmesterei által a 18. század végén bevezetett újítások hatásai is. A egész épület a hagyományos román építőművészet tanújaként nemes eleganciát áraszt. A templom nemzeti műemlék. (DB).Irodalom:
Bărnuţiu, Elena – Kiss, Imola, „Pictura murală a bisericii din Corund între tradiţia post-bizantină şi influenţa barocului occidental”, în Relaţii interetnice în zona de contact româno-maghiaro-ucraineană din secolul al XVIII-lea până în prezent, Satu Mare, 1999, p. 580–590.
