Csomaköz
Dokumentum eszközök
Nyomtatható verzió
Küld mailben
Available in:
- hu
- ro
A megye nyugati részén, a magyar-román országhatárig nyúlik Csomaköz község területe, mely 50 km-re található a megyeszékhelytől, Nagykárolytól pedig 13 km a távolság. 2004-ben jött létre újra a község, amikor két település vált le Szaniszló községről: Csomaköz és Bere (Berea). A 2002-es népesedési összeírás során a községhez tartozó településekben összesen 1435 lakos élt, a Csomaközön 1238-an, a vele szinte teljesen egybenőtt Berében pedig 197-en. A nyírségi homokterület és a termékeny síkság találkozásánál fekvő község a régészeti leletek tanúsága szerint igen régen megtelepült hely. Bronzkori leletei mellett legjelentősebb a vaskori kelta lelet-együttes. A’60-as években egy fejedelmi sírból a világon egyedülálló, madárral díszített kelta sisak került elő (eredetijét Bukarestben őrzik, másolata a Megyei Múzeum régészeti kiállításában megtekinthető). A 35 sírból álló temető közelében egy település nyomait is feltárták.
A jelenlegi községközpont első ismert írásos említése 1306-ból származik, a település említése több formában jelenik meg az írott forrásokban: Várcsomaköz, Kiscsomaköz, Nagycsomaköz. A Kaplony nemzetség birtokolta egykor, melyből a későbbi birtokosai, a Csomaközyek is származtak (nevüket a település nevéből származtatják). Rajtuk kívül a rokon Károlyi, Vetési és Bagosi családok birtokolták. 1768-ban a Csomaközy család férfi ágon kihalt, leányágon a báró Mészáros család kapja meg. Az ő nevükhöz fűződik az itteni sikeres sváb telepítés is. A 19-20. század elején legjelentősebb birtokosai a Degenfeldek voltak. Mint az összes sváb lakosú települést, Csomaközt is érintette az 1945-ös sváb deportálás, melynek során másfélszáz itteni lakost hurcoltak Szovjetunióba, közülük többen nem térhettek már vissza, számuk a kivándorlás miatt még jobban lecsökkent.
Jelenlegi életét tekintve a mezőgazdaság jelenti a legfőbb jövedelemforrást, virágzó mezőgazdasági társulása a „Schamagosch” növénytermesztéssel és állattenyésztéssel egyaránt foglalkozik. Ebben a községben is termesztenek szőlőt, boraik nemcsak a helyi borversenyeken, hanem az erdélyieken is megállják helyüket.
Több évszázados történelmének néma ismerője református temploma, mely hajdan a katolikusoké volt. A 15. századi gótikus építménynek tornya nincs, 19. században épült fa haranglába előcsarnokként is szolgál. A hívek megfogyatkozása miatt nincs használatban, állaga romlik. Ortodox templomát 1838-ban építették, Szent Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére szentelték fel. Római katolikus gyülekezete a legnépesebb, temploma 1856-ban épült, Szent István király tiszteletére szentelték fel. Két római-katolikus kápolnája van a két temetőben, egyiket a Boldogságos Szűz, másikat Loyolai Szent Ignác tiszteletére szentelték fel.
A jelenlegi községközpont első ismert írásos említése 1306-ból származik, a település említése több formában jelenik meg az írott forrásokban: Várcsomaköz, Kiscsomaköz, Nagycsomaköz. A Kaplony nemzetség birtokolta egykor, melyből a későbbi birtokosai, a Csomaközyek is származtak (nevüket a település nevéből származtatják). Rajtuk kívül a rokon Károlyi, Vetési és Bagosi családok birtokolták. 1768-ban a Csomaközy család férfi ágon kihalt, leányágon a báró Mészáros család kapja meg. Az ő nevükhöz fűződik az itteni sikeres sváb telepítés is. A 19-20. század elején legjelentősebb birtokosai a Degenfeldek voltak. Mint az összes sváb lakosú települést, Csomaközt is érintette az 1945-ös sváb deportálás, melynek során másfélszáz itteni lakost hurcoltak Szovjetunióba, közülük többen nem térhettek már vissza, számuk a kivándorlás miatt még jobban lecsökkent.
Jelenlegi életét tekintve a mezőgazdaság jelenti a legfőbb jövedelemforrást, virágzó mezőgazdasági társulása a „Schamagosch” növénytermesztéssel és állattenyésztéssel egyaránt foglalkozik. Ebben a községben is termesztenek szőlőt, boraik nemcsak a helyi borversenyeken, hanem az erdélyieken is megállják helyüket.
Több évszázados történelmének néma ismerője református temploma, mely hajdan a katolikusoké volt. A 15. századi gótikus építménynek tornya nincs, 19. században épült fa haranglába előcsarnokként is szolgál. A hívek megfogyatkozása miatt nincs használatban, állaga romlik. Ortodox templomát 1838-ban építették, Szent Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére szentelték fel. Római katolikus gyülekezete a legnépesebb, temploma 1856-ban épült, Szent István király tiszteletére szentelték fel. Két római-katolikus kápolnája van a két temetőben, egyiket a Boldogságos Szűz, másikat Loyolai Szent Ignác tiszteletére szentelték fel.
