Csanálos
Dokumentum eszközök
Nyomtatható verzió
Küld mailben
Available in:
- hu
- ro
A Szatmárnémetitől 43 km-re dél-nyugatra fekvő Csanálos község a Nagykárolyi Homokhát területén fekszik, 7 km-re a legközelebb fekvő várostól, Nagykárolytól. A közigazgatási egység területe egészen a magyar-román határig nyúlik, 2003 óta fogadja az átkelőket a Csanálos-Vállaj állandó üzemeltetésű, nemzetközi közúti határátkelőhely.
Két település alkotja az 1509 fős közigazgatási egységet: Csanálos, a községközpont, és Csanáloserdő (Urziceni-Pădure). Lakosainak többsége magyar nemzetiségűnek vallotta magát a legutóbbi népszámláláskor (68,05%), német és sváb a lakosság 22,46%-a, míg románnak 9,34% vallotta magát.
Csanálos nevét először 1221-ben említik. A környező településekhez hasonlóan a Kaplony nemzetség szállásterülete volt, saját telepítése az egykor itt évszázadokon át birtokoló Károlyi családnak, mely a fent említett nemzettség egyik ága. Eredetileg a már nem létező Vada nevű település határába települt, Csanálosvadaként szerepelt a 14. században. A sorozatos tatár, német és török betörések, a vissza-visszatérő pusztító járványok a vidéket elnéptelenítették. Az 1703-ban kitört Rákóczi-féle Szabadságharc végére ezt a falut is pusztaként említették a korabeli dokumentumok. A Szatmári békekötés után (1711) azonban a vidék ura, Károlyi Sándor elhatározta saját birtokainak katolikus svábokkal való betelepítését. Csanálos egyike volt az első betelepített falvaknak, és az egyetlen, ahol a telepesek meg is maradtak már az első telepítés során. 1712-ben érkeztek ide a legelső svábok, és a külföldről történő telepítés folytatódott egészen a 18. század második feléig, de a vármegyén belüli költözések még sokáig új telepítő forrást jelentettek. A falu lakossága dinamikusan növekedett a 20. századig, mely a háborúk pusztításával, az 1945-ös Szovjetunióba történő deportálással (közel százan nem térhettek soha vissza), a kivándorlással és a gyermekszaporulat csökkenésével jellemezhető, és a falu népességének elöregedését és fogyását eredményezte, jelenleg 1296 lakója van (2002). Már a huszadik század elején azt írták róla, hogy nagyon rendezett település és ez az állapot az elmúlt egy évszázad alatt sem változott.
Látnivalói közül legjelentősebb római katolikus temploma, a falu központjában vonja magára a figyelmet. Az elsőt Károlyi Ferenc, (Károlyi Sándor fia) építtette 1725-ben, titulusa a Szent Kereszt megtalálása. Fennállása óta többször módosították, kétszer le is égett (1832-ben, majd 1861-ben, mikor a falu nagy része is lángok martalékává vált). A templomkertben található az első világháborúban elesettek emlékműve. A szőlőkápolna – Nepomuki kápolna – a .Fekete szőlő nevű határrészben található, a Csanáloserdő felé vezető úton (nevével ellentétben jelenleg nem szőlő veszi körül). 1737-ben fából emelték, majd 1772-ben átépítették téglából (homlokzatán 1777-es évszám szerepel). A kápolnában egyetlen oltár van, Nepomuki Szent János képével. A Csanáloserdőre vezető út bal oldalán egy kőkereszt jelzi a már a 13. században említett egykori település, Vada (Wada) templomának helyét. A középkorban sem túl népes település a 17. században pusztult el.
A településen sok hagyományos építésű sváb parasztház található (csak a komfort kedvéért eszközöltek rajtuk kisebb módosításokat), és a település érdekessége, mely azért más sváb falvakban is jelen van, hogy a házaknak nevük van. A ma is használt háznevek az egykori építtetők (sokszor már kihalt családok) nevét hordozzák.
Ami a község gazdaságát illeti, az elsősorban agrár jellegű. Szántóföldi növénytermesztése mellett jelentős szőlőültetvényei vannak. Kisebb kereskedelmi, szolgáltató és ipari egységek működnek a községben, de a határ megnyitása miatt egyre több a befektetés.
Csanáloson teleház is működik, a község pedig tagja a Nagykároly Környéki Községek Egyesületének
Határában található a 38 hektáros Csanálosi Kőriserdő Természetvédelmi Terület.
Két település alkotja az 1509 fős közigazgatási egységet: Csanálos, a községközpont, és Csanáloserdő (Urziceni-Pădure). Lakosainak többsége magyar nemzetiségűnek vallotta magát a legutóbbi népszámláláskor (68,05%), német és sváb a lakosság 22,46%-a, míg románnak 9,34% vallotta magát.
Csanálos nevét először 1221-ben említik. A környező településekhez hasonlóan a Kaplony nemzetség szállásterülete volt, saját telepítése az egykor itt évszázadokon át birtokoló Károlyi családnak, mely a fent említett nemzettség egyik ága. Eredetileg a már nem létező Vada nevű település határába települt, Csanálosvadaként szerepelt a 14. században. A sorozatos tatár, német és török betörések, a vissza-visszatérő pusztító járványok a vidéket elnéptelenítették. Az 1703-ban kitört Rákóczi-féle Szabadságharc végére ezt a falut is pusztaként említették a korabeli dokumentumok. A Szatmári békekötés után (1711) azonban a vidék ura, Károlyi Sándor elhatározta saját birtokainak katolikus svábokkal való betelepítését. Csanálos egyike volt az első betelepített falvaknak, és az egyetlen, ahol a telepesek meg is maradtak már az első telepítés során. 1712-ben érkeztek ide a legelső svábok, és a külföldről történő telepítés folytatódott egészen a 18. század második feléig, de a vármegyén belüli költözések még sokáig új telepítő forrást jelentettek. A falu lakossága dinamikusan növekedett a 20. századig, mely a háborúk pusztításával, az 1945-ös Szovjetunióba történő deportálással (közel százan nem térhettek soha vissza), a kivándorlással és a gyermekszaporulat csökkenésével jellemezhető, és a falu népességének elöregedését és fogyását eredményezte, jelenleg 1296 lakója van (2002). Már a huszadik század elején azt írták róla, hogy nagyon rendezett település és ez az állapot az elmúlt egy évszázad alatt sem változott.
Látnivalói közül legjelentősebb római katolikus temploma, a falu központjában vonja magára a figyelmet. Az elsőt Károlyi Ferenc, (Károlyi Sándor fia) építtette 1725-ben, titulusa a Szent Kereszt megtalálása. Fennállása óta többször módosították, kétszer le is égett (1832-ben, majd 1861-ben, mikor a falu nagy része is lángok martalékává vált). A templomkertben található az első világháborúban elesettek emlékműve. A szőlőkápolna – Nepomuki kápolna – a .Fekete szőlő nevű határrészben található, a Csanáloserdő felé vezető úton (nevével ellentétben jelenleg nem szőlő veszi körül). 1737-ben fából emelték, majd 1772-ben átépítették téglából (homlokzatán 1777-es évszám szerepel). A kápolnában egyetlen oltár van, Nepomuki Szent János képével. A Csanáloserdőre vezető út bal oldalán egy kőkereszt jelzi a már a 13. században említett egykori település, Vada (Wada) templomának helyét. A középkorban sem túl népes település a 17. században pusztult el.
A településen sok hagyományos építésű sváb parasztház található (csak a komfort kedvéért eszközöltek rajtuk kisebb módosításokat), és a település érdekessége, mely azért más sváb falvakban is jelen van, hogy a házaknak nevük van. A ma is használt háznevek az egykori építtetők (sokszor már kihalt családok) nevét hordozzák.
Ami a község gazdaságát illeti, az elsősorban agrár jellegű. Szántóföldi növénytermesztése mellett jelentős szőlőültetvényei vannak. Kisebb kereskedelmi, szolgáltató és ipari egységek működnek a községben, de a határ megnyitása miatt egyre több a befektetés.
Csanáloson teleház is működik, a község pedig tagja a Nagykároly Környéki Községek Egyesületének
Határában található a 38 hektáros Csanálosi Kőriserdő Természetvédelmi Terület.
