A templom a város egyik reprezentatív építészeti emléke, 1932 és 1937 között épült. A jelenlegi épület helyén 1799 és 1803 között épült, barokk templom állt. Ebben a templomban szolgált Petru Bran, neves tudós, a város első román nyelvtanára és a szatmárnémetiben megjelent első román nyelvű könyv szerzője. A templomban szolgáló papok közül kiemelkedő személyiség volt Ioane Marcu, a nagy román tudós, valamint Constantin Lucaciu és dr. Vasile Lucaciu, a nemzeti, politikai és kulturális egyenjogúság élharcosai. A régi templom szűknek bizonyult, ezért az 1926-ban megalakult „Szatmári
Románok Szövetsége” gyűjtést indított az új templom építésére. 1932-ben kezdték meg a régi templom bontását, miután június 14-én megtartották az utolsó liturgiát. A hívek körmenetben vonultak át a római katolikus Kálvária templomba, ahol 1937-ig, az új templom felépítéséig tartották az istentiszteleteket a románok. Az új templom terveit Victor Smigelski készítette, a kivitelezéssel pedig G. P. Liteanu építészt bízták meg. A l
enyűgöző épület a bizánci térszerkesztés elveit mutatja, harmonikus egységben a román építészet hagyományos elemeivel. A szerkezet, a klasszikus rendszernek megfelelően narthex, a pronaos, hajó és szentélyből áll. Az egész épületet 14 méter átmérőjű, csegelyes kupola uralja, amely a rajta lévő kereszt csúcsáig 40 méter magas. Az építész szerint a templom megvilágítási rendszere technikai újításnak számított, amelyet először alkalmaztak egy ilyen a nagyméretű épületnél. A fénysugarak a kupoladob széles ívei között hatolnak be, majd a kupola belsejében visszaverődnek, és így a nyugalom légkörét, lelki békét árasztó fényhatás jön létre. A külső oszlopok fejezetei faragottak, lábazatuk övpárkánnyal díszített. Az épület nemzeti műemlék. (DB).Irodalom:
Lostun, Viorel, Biserica „Sfinţii Arhangheli Mihail şi Gavril”, din Satu Mare, în „Trepte vechi şi noi”, Oradea, 1980.
Idem, Istoricul parohiei (manuscris).