Az első „görögök” Nagyvárad 1660-os török kézre kerülése után telepedtek át Szatmárba és Németibe. Ebben az időben a görög szó nem egyszerűen etnikai, vagy felekezeti hovatartozást jelentett, hanem minden olyan keresztény, de török alattvalót (kereskedőt, mesterembert), aki a Balkánról érkezett, legyen görög, szláv, vagy román származású. A két városba telepedni kívánó görögöknek I. Lipót császár 1667-ben adott kiváltságlevelet. A később megújított kiváltságlevélben templom építését is engedélyezte, persze csak azzal a feltétellel, ha előbb egyesülnek a katolikus egyházzal. 1683-ban Monasterli Demeternek hívták a papot, és ő építette az egyházközség első fatemplomát, amelyet 1690-ben Johannes Josephus De Camelis munkácsi püspök szentelt fel. A közösséget komoly megpróbáltatások érték a kuruc világban, ugyanis a szatmári vár német őrsége 1703-ban a kuruc ostromlók előt felgyújtatta Németit, a fatemplom ekkor pusztulhatott el. A vár kapitulációja után Rákóczi Ferenc megparancsolta a görögöknek, hogy költözzenek Tokajba. 1711-ben már csak három görög család volt a városban, 1734-ben viszont már ismét hatvan gazdát írtak össze. 1740-ben építették meg a második fatemplomukat is, amelyet 1757-ben kőépülettel váltottak fel. Az egyhajós templomnak nyugati homlokzati tornya és két klirosza volt, belül
fiókos dongaboltozattal fedve. A templom boltozatai a 19. század végére életveszélyessé váltak, ezért először új templom építését határozták el, végül 1900-ban Fogarassy Sándor mérnök tervei szerint a templom gyökeres átalakítása történt meg. A főbejárat és az új nagy torony átkerült a déli homlokzat közepére, majd lebontották a két kliroszt, a templom nyugati végébe új apszist építtetek, hogy szimmetrikussá tegyék a keleti szárnnyal. Az északi oldalon egy kápolna is épült, ekkor teljesen új berendezés is készült. A görög katolikus egyházközséget hivatalosan 1948-ban szüntette meg a kommunista hatalom, újjászületése a rendszerváltozás után történt meg. A templom újabb átépítésére az 1990-es években került sor, amikor az északi oldalhoz egy nyolcszögletű hajót, új szentélyt és két sekrestyét csatoltak, az egész együttes alatt pedig altemplom épült. A kupolával fedett hajó a kora-bizánci építészet formáit idézi. A templom belsejének díszítőmunkái még most is folynak (színes ablakok és ikonosztázion épül). A templom fontosságát növeli, hogy máig álló keleti apszisa és a régi hajó néhány falrészlete a barokk templomból maradt fenn. (TSz).
Az első „görögök” Nagyvárad 1660-os török kézre kerülése után telepedtek át Szatmárba és Németibe. Ebben az időben a görög szó nem egyszerűen etnikai, vagy felekezeti hovatartozást jelentett, hanem minden olyan keresztény, de török alattvalót (kereskedőt, mesterembert), aki a Balkánról érkezett, legyen görög, szláv, vagy román származású. A két városba telepedni kívánó görögöknek I. Lipót császár 1667-ben adott kiváltságlevelet. A később megújított kiváltságlevélben templom építését is engedélyezte, persze csak azzal a feltétellel, ha előbb egyesülnek a katolikus egyházzal. 1683-ban Monasterli Demeternek hívták a papot, és ő építette az egyházközség első fatemplomát, amelyet 1690-ben Johannes Josephus De Camelis munkácsi püspök szentelt fel. A közösséget komoly megpróbáltatások érték a kuruc világban, ugyanis a szatmári vár német őrsége 1703-ban a kuruc ostromlók előt felgyújtatta Németit, a fatemplom ekkor pusztulhatott el. A vár kapitulációja után Rákóczi Ferenc megparancsolta a görögöknek, hogy költözzenek Tokajba. 1711-ben már csak három görög család volt a városban, 1734-ben viszont már ismét hatvan gazdát írtak össze. 1740-ben építették meg a második fatemplomukat is, amelyet 1757-ben kőépülettel váltottak fel. Az egyhajós templomnak nyugati homlokzati tornya és két klirosza volt, belül
fiókos dongaboltozattal fedve. A templom boltozatai a 19. század végére életveszélyessé váltak, ezért először új templom építését határozták el, végül 1900-ban Fogarassy Sándor mérnök tervei szerint a templom gyökeres átalakítása történt meg. A főbejárat és az új nagy torony átkerült a déli homlokzat közepére, majd lebontották a két kliroszt, a templom nyugati végébe új apszist építtetek, hogy szimmetrikussá tegyék a keleti szárnnyal. Az északi oldalon egy kápolna is épült, ekkor teljesen új berendezés is készült. A görög katolikus egyházközséget hivatalosan 1948-ban szüntette meg a kommunista hatalom, újjászületése a rendszerváltozás után történt meg. A templom újabb átépítésére az 1990-es években került sor, amikor az északi oldalhoz egy nyolcszögletű hajót, új szentélyt és két sekrestyét csatoltak, az egész együttes alatt pedig altemplom épült. A kupolával fedett hajó a kora-bizánci építészet formáit idézi. A templom belsejének díszítőmunkái még most is folynak (színes ablakok és ikonosztázion épül). A templom fontosságát növeli, hogy máig álló keleti apszisa és a régi hajó néhány falrészlete a barokk templomból maradt fenn. (TSz).