A középkori templomról nem sokat tudunk, egyesek szerint Báthori Zsuzsanna hét templom építését fedező adományából építhették a 15. században. A következő század folyamán, a környék templomainak többségével együtt a reformátusoké lett. A mai templom legimpozánsabb része, egy emléktábla felirata szerint 1640-ben épített – egyes kutatók szerint viszont gótikus eredetű – robusztus torony, melynek monumentalitását csak fokozza, hogy felsőbb szintjeit négy, az egész építmény tömegéhez viszonyítva kicsi ablak töri át. Az építés időszakából származhat a bejárati kapu felett található későreneszánsz, faragott kőtimpanon is, az ajtó szegmensíves kőkerete viszont 1807-ben készült. A négy fiatornyos, nyolcszög-alapú gúla formáját követő toronysisak tűzvédelmi okokból, az 1717-es tatár pusztítás utáni újjáépítés folyamán, téglából épült 1750-ben. A tatár betöréskor az egész templom súlyos károkat szenvedett. A hajó mai formája nem sokat árul el az épület ősiségéről, az 1857-es átépítés alkalmával keleti irányba megtoldották, egységes terem alakú templomot hozva létre, minden oldalán nagy, félköríves ablakokat nyitottak. A hajó falait mind kívül, mind belül pilaszterekkel tették változatosabbá, s az egészet teknőboltozattal fedték.A szószék alépítménye a rajta található felirat szerint, a Bádokon lakó Mezei Sámuel és neje Derzsi Sára adományából készült el 1759-ban. Faragója a korszak ismert mestere, Sipos Dávid, hangvetője viszont 19. századi, klasszicista darab. Az úrasztala szintén kőből faragott, felirata szerint a gyülekezet készíttette 1802-ben, szép arányú, copf stílusú munka. Az egyházközségnek két harangja van, egyiket 1634-ben Eperjesen (német felirattal), a másikat 1922-ben Nagyszebenben öntötték. A templom középkori felszereléséből egy gótikus kehely is megmaradt. 1901. február 6-án a Szamos arról számolt be, hogy a templom tornya mellett, miközben a villámhárító helyét ásták, egy sírra bukkantak, melyben a koponya arccal lefelé volt fordítva. A tetem mellett két aranyozott ezüst, kövekkel díszített boglárt, s egy monogramos gyűrűt is találtak, melyeket az akkori lelkész a Református Főgimnázium régiségtárának adományozott. (TSz).Apa - Református templom
A középkori templomról nem sokat tudunk, egyesek szerint Báthori Zsuzsanna hét templom építését fedező adományából építhették a 15. században. A következő század folyamán, a környék templomainak többségével együtt a reformátusoké lett. A mai templom legimpozánsabb része, egy emléktábla felirata szerint 1640-ben épített – egyes kutatók szerint viszont gótikus eredetű – robusztus torony, melynek monumentalitását csak fokozza, hogy felsőbb szintjeit négy, az egész építmény tömegéhez viszonyítva kicsi ablak töri át. Az építés időszakából származhat a bejárati kapu felett található későreneszánsz, faragott kőtimpanon is, az ajtó szegmensíves kőkerete viszont 1807-ben készült. A négy fiatornyos, nyolcszög-alapú gúla formáját követő toronysisak tűzvédelmi okokból, az 1717-es tatár pusztítás utáni újjáépítés folyamán, téglából épült 1750-ben. A tatár betöréskor az egész templom súlyos károkat szenvedett. A hajó mai formája nem sokat árul el az épület ősiségéről, az 1857-es átépítés alkalmával keleti irányba megtoldották, egységes terem alakú templomot hozva létre, minden oldalán nagy, félköríves ablakokat nyitottak. A hajó falait mind kívül, mind belül pilaszterekkel tették változatosabbá, s az egészet teknőboltozattal fedték.A szószék alépítménye a rajta található felirat szerint, a Bádokon lakó Mezei Sámuel és neje Derzsi Sára adományából készült el 1759-ban. Faragója a korszak ismert mestere, Sipos Dávid, hangvetője viszont 19. századi, klasszicista darab. Az úrasztala szintén kőből faragott, felirata szerint a gyülekezet készíttette 1802-ben, szép arányú, copf stílusú munka. Az egyházközségnek két harangja van, egyiket 1634-ben Eperjesen (német felirattal), a másikat 1922-ben Nagyszebenben öntötték. A templom középkori felszereléséből egy gótikus kehely is megmaradt. 1901. február 6-án a Szamos arról számolt be, hogy a templom tornya mellett, miközben a villámhárító helyét ásták, egy sírra bukkantak, melyben a koponya arccal lefelé volt fordítva. A tetem mellett két aranyozott ezüst, kövekkel díszített boglárt, s egy monogramos gyűrűt is találtak, melyeket az akkori lelkész a Református Főgimnázium régiségtárának adományozott. (TSz).