A Kaplony nemzetség ősi monostorának alapítása még a 11. század folyamán történhetett, pontos ideje nem ismert. A Szt. Márton püspöknek szentelt templomot a nemzetségből származó családok a vagyonosztozkodások során közös tulajdonban tartották, ide is temetkeztek. A kevés középkori adat közül fontos egy 1444-ben kelt oklevél, amely a kolostor gazdag felszerelési tárgyait sorolja fel, valamint az utolsó középkori említése 1479-ből, amikor a templomot nagynak és kéttornyúnak mondják. A monostor a 16.
században elnéptelenedett, a templom is pusztulásnak indult. Helyreállítását a Kaplony nemzetségből származó Károlyi család sarja, Sándor (1668–1743) kezdte meg. 1711-ben ferencesekre bízta a kolostort, de az építkezés lassan haladt, így az első ferences lakók 1719-ben érkeztek meg. A helyreállítás során a kéttornyú, háromhajós, háromapszisos középkori templomon kisebb-nagyobb átalakításokat végeztek: a középkori ablakok egy részét megnagyobbították, a főhajót az 1730-as években boltozták be, a mellékhajók boltozata eredeti lehetett. A három hajó egységes, a belső tagolást elfedő nyeregtetőt kapott. A templom déli oldala mellett új családi kripta épült, mely a templom főhajójában a főoltár előtti kisebb kriptát váltotta fel. Az újjáépítést 1740-re fejezték be. Az 1834-es földrengés során az épület súlyosan megsérült, helyreállítása Ybl Miklós tervei szerint 1842–1847 között történt meg, romantikus stílusban. Belsejéből kibontották a
középkori pillérsort (két eredeti oszlopfő fönnmaradt), kazettás mennyezettel fedett teremtemplomot alakítva ki, csak a szentélyapszis boltozott. Új családi kripta is épült a templom szentélye mögé, amelynek felső, kereszt alaprajzú építménye a 
korakeresztény mauzóleumok formáját idézi. A család korábbi elhunytjait is ide helyezték át. A kolostor is romantikus stílusban épült újjá. A templom Károlyi Sándortól kapott Jézus születése patrocíniumot Páduai Szt. Antalra változtatták. A belsőből a barokk berendezés néhány töredéke érdemel figyelmet, különösen a stáció vászonra festett olajképei, valamint a családi kripta bronz szarkofágjai. (TSz).Irodalom:
Tempfli Imre, A kaplonyi monostor-templom, Szatmárnémeti 2002. Otthonom Szatmár Megye 17.