Királydaróc
Dokumentum eszközök
Nyomtatható verzió
Küld mailben
Available in:
- hu
- ro
A Krasznaközben, a Kraszna és az Ér folyók mentén kialakult községet öt település alkotja: a községközponton kívül Kőröstelep (Crişeni), Érszentkirály (Eriu Sâncrai), Érkisfalu (Satu Mic) és Krasznacégény (Ţeghea). Gyakran sorolták ezeket a településeket Közép-Szolnok, majd később Szilágy vármegyéhez, még olyan is előfordult, hogy a település egyik része Szatmár, másik Közép-Szolnok vármegyéhez tartozott. A 2002-es népszámláláskor a községnek 2188 lakosa volt, nemzetiségük szerint a következő megoszlásban: 57,4% román, 31,62% magyar, 8,59% roma és egyéb nemzetiségűek.
A községközpont, Királydaróc, az 1217-ben írásban említett Solymos nevű falu helyére települt, amely a tatárjárás során pusztult el. Egykor a település királyi birtok volt, majd később több nagybirtokos család tulajdonába került, Csákyak, Drágfiak, Báthoriak, Rákócziak, majd végül Károlyiak voltak legjelentősebb birtokosai, de ezek mellett kisebb telkeket más nemesi családok is birtokoltak. A 15. században már oppidumként említik, de a török-tatár támadások és a kuruc-labanc harcok miatt lakossága jelentősen megfogyatkozott. A 18. század második felében német családokat telepítenek le a faluban a Károlyi család támogatásával, kik közül többen a környékbeli falvakból érkeztek, de sokan voltak az új, külföldről érkezett, telepesek is.
A falu legrégebbi műemléke az eredetileg gótikus stílusban épült, de mára jelentősen átalakított református temploma. Jelenlegi alakját az 1661-es tatárbetörést követő újjáépítés során nyerte el, majd 1869-ben tornyot is építenek hozzá (1778-ban fa tornya volt a dokumentumok szerint).
Ortodox temploma egyike a legrégebbieknek a megyéből, 1770-ben építették barokk stílusban, és Szent Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére szentelték fel. Ikonosztáza régi, ikonjait a híres ikonfestő Ştefan din Şişeşti festette.
Szent István tiszteletére felszentelt római katolikus temploma 1826 és 1831 között épült.
Királydarócnak jelentős számú zsidó lakossága volt, kiket a második világháború idején deportáltak, és közülük kevesen térhettek vissza, majd újabb megrázkódtatás érte a falut, mert több, mint 100 embert hurcoltak el orosz kényszermunkára, kik közül sokan örökre odavesztek.
Jelenleg a falu népessége1056 fő, kiknek legfőbb megélhetést a mezőgazdáság nyújt. A Kraszna gyakran fenyegeti árvizekkel a falut és a községhez tartozó többi települést.
A községközpont, Királydaróc, az 1217-ben írásban említett Solymos nevű falu helyére települt, amely a tatárjárás során pusztult el. Egykor a település királyi birtok volt, majd később több nagybirtokos család tulajdonába került, Csákyak, Drágfiak, Báthoriak, Rákócziak, majd végül Károlyiak voltak legjelentősebb birtokosai, de ezek mellett kisebb telkeket más nemesi családok is birtokoltak. A 15. században már oppidumként említik, de a török-tatár támadások és a kuruc-labanc harcok miatt lakossága jelentősen megfogyatkozott. A 18. század második felében német családokat telepítenek le a faluban a Károlyi család támogatásával, kik közül többen a környékbeli falvakból érkeztek, de sokan voltak az új, külföldről érkezett, telepesek is.
A falu legrégebbi műemléke az eredetileg gótikus stílusban épült, de mára jelentősen átalakított református temploma. Jelenlegi alakját az 1661-es tatárbetörést követő újjáépítés során nyerte el, majd 1869-ben tornyot is építenek hozzá (1778-ban fa tornya volt a dokumentumok szerint).
Ortodox temploma egyike a legrégebbieknek a megyéből, 1770-ben építették barokk stílusban, és Szent Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére szentelték fel. Ikonosztáza régi, ikonjait a híres ikonfestő Ştefan din Şişeşti festette.
Szent István tiszteletére felszentelt római katolikus temploma 1826 és 1831 között épült.
Királydarócnak jelentős számú zsidó lakossága volt, kiket a második világháború idején deportáltak, és közülük kevesen térhettek vissza, majd újabb megrázkódtatás érte a falut, mert több, mint 100 embert hurcoltak el orosz kényszermunkára, kik közül sokan örökre odavesztek.
Jelenleg a falu népessége1056 fő, kiknek legfőbb megélhetést a mezőgazdáság nyújt. A Kraszna gyakran fenyegeti árvizekkel a falut és a községhez tartozó többi települést.
