A Tövishát dombos vidékén található Hadad község a 20. századig a környék központjának számított. Az Anjou-korban királyi birtok volt, 1383 kapja meg a Kusalyi Jakcs család, Nádasd, Korond és Bogdánd falvakkal együtt. Rövidesen az uradalom központjában, Hadadon várat épített a birtokos család, amelyet először 1399-ben említenek a források. A Jakcsok kihalásakor, 1584-ben, az uradalmat a Wesselényiek kapják, ők maradnak a település fő birtokosai és a templom kegyurai a 20. század közepéig. A vár alatt fekvő Hadad a birtok központjaként jelentős szerepet töltött be, 1482-ben mezővárosként is említik. Szt. Lászlónak szentelt templomának papja a környékbeli egyházközségeket is ellátta és felügyelte. A helység viszonylag korán a református hitre tért, első prédikátora 1557-ből ismert: a Wittenbergben tanult
Horváth Mihály. A templom mai formájában a 15. században épülhetett, gótikus stílusban. Egyhajós, szentélye a nyolcszög három oldalával zárul, a nyugati homlokzaton torony csatlakozik hozzá. A hajó valamint a szentély keskeny résablakai, az alaprajz szabálytalanságai valamint az írott források korábbi, talán Árpádkori, előzményekre utalnak. A szentély kétszakaszos bordás boltozatát kívül támpillérek segítik hordozni. A déli és a keleti oldalon csúcsíves, kétosztatú ablakok nyílnak, csaknem egészében megőrződött mérművekkel. A hajótól a szentélyt csúcsíves bordás diadalív választja el. A hajó eredeti, ugyancsak kétszakaszos boltozatára a külső támpillérek és a belső fallenyomatok utalnak. Ma ezt festett növényi díszítésű síkmennyezet helyettesíti. A két nagyméretű csúcsíves déli ablak mérművei csak töredékesen maradtak meg. A nyugati bejárat a toronyalj
felől egyszerűbb, félköríves. Az északi ajtó csúcsíves, kőbéllete egyszerű hengertaggal díszített. A tornyot a 20. század elején építették újjá, a korábbi alacsonyabb torony helyén. A berendezés legnagyobb figyelemre méltó darabja az 1754-ben, Sipos Dávid kőfaragó mester által készített szószék. A homloktáblákat jellegzetes késő-reneszánsz növényi díszítés tölti ki, valamint felirat, évszám és címer utal a megrendelő Wesselényi Ferencre és feleségére Rhédei Zsuzsannára, valamint a készítés idejére. Három 17. századi harang őrződött meg: legrégebbit 1603-ban Kassán öntötték, a legnagyobb még a várból került a templomba és 1619-ben készült, míg a legkisebb 1651-ben. Az utóbbi két évtized földcsuszamlásai erősen megrongálták a hajót, teljes újjáépítése vált szükségessé. (SzP).Irodalom:
Emődi Tamás, A hadadi református templom, Kolozsvár, 1996. Erdélyi műemlékek 19.
Daniela Marcu-Istrate – Péter Levente Szőcs: „Sondaje arheologice la biserica reformată din Hodod (jud. Satu Mare)”. Studii şi Comunicări Satu Mare, seria Arheologie. XVII–XXI/1 (2000–2004). 113–120.