A falu plébánosát az 1332-es pápai tizedjegyzékben összeírták, a 15. század első felében Szt. László tiszteletére szentelt templomát említik. A falu a 16. században protestánssá lett, de a 18. század elején gróf Károlyi Sándor ide is katolikus svábokat telepített, miután a reformátusokat máshová költöztette. Az 1724-ben alapított plébánia számára épített templom 1791-ben leégett, az újat néhány év múlva Josef Bithauser tervei szerint építették föl (1793–1795). Az impozáns méretű épület főhomlokzata és tornya jól átgondolt építészeti koncepcióról tanúskodik: a főhomlokzat háromtengelyes, a hangsúlyos koronázó párkányt tartó hat dór fejezetű pilaszter között, három ajtó és három, a hajóéval egyező méretű, íves párkánnyal díszített ablak nyílik. A torony következő szintjein a klasszikus építészet szabályainak megfelelően következnek az oszloprendek: az alsón ión és felül korintuszi fejezetű pilaszterek láthatók. A tornyon óra is van, sisakja hagymás, lanternás. A főhomlokzat díszítése a hajó falain ismétlődik. A hajót és szentélyt csehsüveg-boltozat fedi. A főoltár tabernákulumát a 19. század elején Bécsben készítették a szatmári székesegyház számára, majd Hám János püspök ajándékozta a templomnak. Az oltár felépítménye egyszerű, csak a párkányzatból kialakított oromzat emeli ki a Mária mennybevételét ábrázoló, egyébként monumentális méretű képét. A festményt a bécsi Heinrich Bauer készítette 1864-ben. A szentélyapszisban az ablakok alatt az Apostolfejedelmek ábrázolása is látható. A hajóban álló szószék és két mellékoltár a 19. században készült. (TSz).Nagymajtény - „Szűz Mária mennybevétele” római katolikus templom
A falu plébánosát az 1332-es pápai tizedjegyzékben összeírták, a 15. század első felében Szt. László tiszteletére szentelt templomát említik. A falu a 16. században protestánssá lett, de a 18. század elején gróf Károlyi Sándor ide is katolikus svábokat telepített, miután a reformátusokat máshová költöztette. Az 1724-ben alapított plébánia számára épített templom 1791-ben leégett, az újat néhány év múlva Josef Bithauser tervei szerint építették föl (1793–1795). Az impozáns méretű épület főhomlokzata és tornya jól átgondolt építészeti koncepcióról tanúskodik: a főhomlokzat háromtengelyes, a hangsúlyos koronázó párkányt tartó hat dór fejezetű pilaszter között, három ajtó és három, a hajóéval egyező méretű, íves párkánnyal díszített ablak nyílik. A torony következő szintjein a klasszikus építészet szabályainak megfelelően következnek az oszloprendek: az alsón ión és felül korintuszi fejezetű pilaszterek láthatók. A tornyon óra is van, sisakja hagymás, lanternás. A főhomlokzat díszítése a hajó falain ismétlődik. A hajót és szentélyt csehsüveg-boltozat fedi. A főoltár tabernákulumát a 19. század elején Bécsben készítették a szatmári székesegyház számára, majd Hám János püspök ajándékozta a templomnak. Az oltár felépítménye egyszerű, csak a párkányzatból kialakított oromzat emeli ki a Mária mennybevételét ábrázoló, egyébként monumentális méretű képét. A festményt a bécsi Heinrich Bauer készítette 1864-ben. A szentélyapszisban az ablakok alatt az Apostolfejedelmek ábrázolása is látható. A hajóban álló szószék és két mellékoltár a 19. században készült. (TSz).