A temető melletti dombról a templom az egész települést uralja. Az 1777-ben épített istenháza a román fatemplomok szerkezetét követi: előcsarnok, hajó és sokszögzáródású szentély. Az építkezéshez használt fát a helyszínen termelték ki. A szentély tetőzete alacsonyabb a hajóénál. Akárcsak a szilágykorondi templom esetében az előcsarnok és a hajó külső falainak középére kötél motívumot faragtak. Említésre méltó, hogy a világháborúkban elesett, illetve eltűnt hívek emlékére állított kereszteket kívülre a templom falára akasztották. Fából készült tornya hasáb formájú, magas sisakkal. Szintén fa haragtornya külön, a templom előtt áll. A templom belsejében, az előcsarnok fölött található karzatot 1923-ban újítottak fel. A belső festés csak töredékesen maradt fönn. Az előcsarnok falain, a bejárat két oldalán a Tíz szűzről szóló példabeszéd jelenete, az északi falon a szent vértanúnők portréi találhatók. Szilágykorondhoz hasonlóan itt sem hiányoznak a növényi motívumok. A hajó falaira a Megváltó szenvedéseinek jeleneteit festették. Dongaboltozatos mennyezetére a Bükk-vidék többi templomához képest sokkal több jelenetet festettek. A templom nemzeti műemlék. (DB).