A templom a 18. század folyamán épült, erős, egymáshoz ék alakban illesztett gerendákból. A szerkezeti funkciókon kívül, így az illesztések díszítésként is hatnak. A templom jellegzetessége a különösen szépen kidolgozott torony, amelyen kiugró erkély van, négy művészi faragású háromkarú oszloppal. A négyszögletű sisak csúcsa magasra emelkedik. Ez a nagy hozzáértéssel és műgonddal kivitelezett torony uralja az egész épületet. 1820-ban tornácát a liturgikus tér nagyobbítása érdekében előcsarnokká alakították, ekkor építették elé az új, faoszlopos tornácot. Faragott karzata szintén az 1820-as átalakítás eredménye. Belső festése csak töredékesen, a hajó boltozatán maradt meg. Az ikonosztáz a szokásosnál kevesebb sorból áll, stílusa nyugati hatást mutat. A templom nemzeti műemlék. (DB).