A pápai tizedjegyzékekben (1332–1334) az akkor még Vadának hívott falu Jakab nevű papja szerepel. A 17. század folyamán elnéptelenedett települést 1711-ben már néhány református család lakta, akik helyére ekkor gróf Károlyi Sándor katolikus svábokat telepített. Első templomukat 1725-ben szentelték föl, 1751-ben már nagyobbították, de 1832-ben a plébániával együtt leégett. Az új, klasszicista stílusú templom formájáról az 1861-es tűzvész emlékére állított Szt. Flórián kép segítségével alkothatunk fogalmat, mivel a katasztrófa során megsérült épületet is ábrázolták a képen: a félköríves szentélyű, egyhajós templom hajóját félkör alakú ablak világította meg, egyszerű sisakkal fedett tornyának felső szintjén oldalanként három ablak volt, amelyek ma is megvannak. A tűz után az épületet
helyreállították, a tornyot 1877-ben egy nyolcszögletes szinttel is bővítették, itt kapott helyet a toronyóra. A hajót az 1930-as években bővítették. A templom belsejében a klasszicista stílusú főoltár érdemel figyelmet. A felépítményt lezáró párkányt négy korintuszi fejezetű, kannelurázott oszlop és pilaszter tartja, közepén felhő és sugarak között az IHS monogram tűnik föl, a párkány szélén két kis puttó kezében Krisztus szenvedéseinek eszközei láthatók. Az oltárkép a Szent Kereszt föltalálását ábrázolja: Jeruzsálem pátriárkája fölemeli a megtalált fát, mellette Ilona császárné térdel, egy beteg pedig meggyógyul az ereklye érintésétől. A szintén klasszicista kialakítású tabernákulum két oldalán két apostol és két térdeplő angyal szobra látható. A templomban található többi festmény közül a már említett Szt. Flórián érdemel figyelmet, ahol a tűzoltók pártfogója alatt nem csak a templom képe, hanem a fohászkodó és a mentésben résztvevő, korabeli viseletbe öltözött emberek csoportja is látható. (TSz).
A pápai tizedjegyzékekben (1332–1334) az akkor még Vadának hívott falu Jakab nevű papja szerepel. A 17. század folyamán elnéptelenedett települést 1711-ben már néhány református család lakta, akik helyére ekkor gróf Károlyi Sándor katolikus svábokat telepített. Első templomukat 1725-ben szentelték föl, 1751-ben már nagyobbították, de 1832-ben a plébániával együtt leégett. Az új, klasszicista stílusú templom formájáról az 1861-es tűzvész emlékére állított Szt. Flórián kép segítségével alkothatunk fogalmat, mivel a katasztrófa során megsérült épületet is ábrázolták a képen: a félköríves szentélyű, egyhajós templom hajóját félkör alakú ablak világította meg, egyszerű sisakkal fedett tornyának felső szintjén oldalanként három ablak volt, amelyek ma is megvannak. A tűz után az épületet
helyreállították, a tornyot 1877-ben egy nyolcszögletes szinttel is bővítették, itt kapott helyet a toronyóra. A hajót az 1930-as években bővítették. A templom belsejében a klasszicista stílusú főoltár érdemel figyelmet. A felépítményt lezáró párkányt négy korintuszi fejezetű, kannelurázott oszlop és pilaszter tartja, közepén felhő és sugarak között az IHS monogram tűnik föl, a párkány szélén két kis puttó kezében Krisztus szenvedéseinek eszközei láthatók. Az oltárkép a Szent Kereszt föltalálását ábrázolja: Jeruzsálem pátriárkája fölemeli a megtalált fát, mellette Ilona császárné térdel, egy beteg pedig meggyógyul az ereklye érintésétől. A szintén klasszicista kialakítású tabernákulum két oldalán két apostol és két térdeplő angyal szobra látható. A templomban található többi festmény közül a már említett Szt. Flórián érdemel figyelmet, ahol a tűzoltók pártfogója alatt nem csak a templom képe, hanem a fohászkodó és a mentésben résztvevő, korabeli viseletbe öltözött emberek csoportja is látható. (TSz).