A nagykárolyi görög katolikus templomot a Károlyi család teljhatalmú jószágkormányzója, Rácz Demeter (1710–1782) építtette 1737 és 1739 között. Az építkezést az egyházközségen belüli konfliktus indította el, ugyanis a hívek többsége román, kisebbsége rutén nemzetiségű volt, akik az egy évvel korábban épült fatemplomuk közös használatában nem tudtak megegyezni. A ruténok is kénytelenek voltak új templom építésébe fogni, amelyet Rácz Demeter finanszírozott. A templom a korszak egyik
legkülönlegesebb épülete, egyike az első téglából épült görög katolikus templomoknak: nyugati homlokzatán két torony, hajója fölött pedig hatalmas kupola-torony magasodik, de még a szentély fölé is kupolát emeltek. Az alapterületéhez képest magas épület monumentalitását fokozza a három torony hagyma formájú, lanternás sisakja. Az épület külsejét pilaszterek, párkányok, gazdagon formált ablak- és ajtókeretek teszik változatossá. A templom belseje is érdekes kialakítású: a hajó fölötti kupolatorony nyugati felében urasági karzatot építettek, amelyet a hajó padlásáról lehet megközelíteni, ahová a hajófalakba épített lépcsők vezetnek. A kupola keleti felében a négy, ülő evangélistát ábrázoló, 18. századi stukkó-dombormű látható, míg a templom többi részét, főképp a boltozatokat, stukkó ornamentika díszíti. A karzat ajtaja felett Rácz Demeter címere látható. A kupola alatt kripta, két oldalt pedig a kántorok számára kialakított fülkék, kliroszok épültek. A templom eredeti berendezéséhez tartoznak a kántorpadok. Az ikonosztázionja 1857-ben épült,
melyet a megszokott rendtől eltérő formában alakítottak ki, amikor a királyi ajtó feletti részt szabadon hagyva, az apostolsort a diadalív köré rendezték, hogy a karzatról továbbra is az oltárra lehessen látni. A szószék és az oltár is ebből az időből származhat, utóbbinak a Jézus mennybemenetelét ábrázoló oltárképe a szatmári székesegyház főoltárképének másolata. A templom az 1834-es földrengés során erősen megsérült, de hamarosan helyreállították, újabb nagyszabású restaurálásra 1888-ban került sor, ekkor Fenczik Kornél munkácsi festő négy képet festett a kupolába. (TSz).
A nagykárolyi görög katolikus templomot a Károlyi család teljhatalmú jószágkormányzója, Rácz Demeter (1710–1782) építtette 1737 és 1739 között. Az építkezést az egyházközségen belüli konfliktus indította el, ugyanis a hívek többsége román, kisebbsége rutén nemzetiségű volt, akik az egy évvel korábban épült fatemplomuk közös használatában nem tudtak megegyezni. A ruténok is kénytelenek voltak új templom építésébe fogni, amelyet Rácz Demeter finanszírozott. A templom a korszak egyik
legkülönlegesebb épülete, egyike az első téglából épült görög katolikus templomoknak: nyugati homlokzatán két torony, hajója fölött pedig hatalmas kupola-torony magasodik, de még a szentély fölé is kupolát emeltek. Az alapterületéhez képest magas épület monumentalitását fokozza a három torony hagyma formájú, lanternás sisakja. Az épület külsejét pilaszterek, párkányok, gazdagon formált ablak- és ajtókeretek teszik változatossá. A templom belseje is érdekes kialakítású: a hajó fölötti kupolatorony nyugati felében urasági karzatot építettek, amelyet a hajó padlásáról lehet megközelíteni, ahová a hajófalakba épített lépcsők vezetnek. A kupola keleti felében a négy, ülő evangélistát ábrázoló, 18. századi stukkó-dombormű látható, míg a templom többi részét, főképp a boltozatokat, stukkó ornamentika díszíti. A karzat ajtaja felett Rácz Demeter címere látható. A kupola alatt kripta, két oldalt pedig a kántorok számára kialakított fülkék, kliroszok épültek. A templom eredeti berendezéséhez tartoznak a kántorpadok. Az ikonosztázionja 1857-ben épült, 
melyet a megszokott rendtől eltérő formában alakítottak ki, amikor a királyi ajtó feletti részt szabadon hagyva, az apostolsort a diadalív köré rendezték, hogy a karzatról továbbra is az oltárra lehessen látni. A szószék és az oltár is ebből az időből származhat, utóbbinak a Jézus mennybemenetelét ábrázoló oltárképe a szatmári székesegyház főoltárképének másolata. A templom az 1834-es földrengés során erősen megsérült, de hamarosan helyreállították, újabb nagyszabású restaurálásra 1888-ban került sor, ekkor Fenczik Kornél munkácsi festő négy képet festett a kupolába. (TSz).