Nagykároly - „Kalazanci Szt. József” római katolikus templom

Nagykároly mezőváros plébániatemploma a középkorban Mindenszentek tiszteletére volt szentelve. A 16. században a reformátusoké lett, de Károlyi Sándor (1668–1743) visszavette tőlük az 1720-as években. Cserébe a gróf egy új templomot épített a reformátusok számára a város szélén. A gróf 1723-ban piarista szerzeteseket hívott a városba, majd a templom mellé rendházat és iskolát építtetett számukra, ahol 1727-ben kezdődött meg a tanítás. Egy 18. századi rajz szerint a templom ekkor még középkori formájában állt, a környék ismert 15. századi gótikus templomaival egyező kialakítású volt: poligonális nyújtott szentéllyel, támpillérekkel, nyugati toronnyal, amelyet ekkor lanternás, hagymás barokk sisak koronázott. Az új barokk templom építésére Károlyi Antal (1732–1791) idejében került sor, aki József nevű fia születése (1768) után, hálából, fogadalmát teljesítve fogott a munkához, ami kisebb-nagyobb megszakításokkal 1769 és 1779 között folyt. A templom tervezője a grófi család építőmestere, Josef Bitthauser volt. A piaristák Historia Domusa egy Franz Seibel nevű mesterről is megemlékezik, ő a kivitelező lehetett. A pompás kialakítású templom a környék egyik legszínvonalasabb 18. századi épülete. A hajó alaprajza egy lekerekített sarkú téglalapra emlékeztet, amelyhez egy keskenyebb, apszisban végződő szentély, és egy hasonló méretű előcsarnok csatlakozik. A szentély mindkét oldalán sekrestye, fölöttük pedig oratóriumok kaptak helyet. A nyugati előcsarnokban kompozit fejezetű oszlopokon nyugvó, íves mellvédű orgonakarzat található, a toronyhoz két oldalt kisebb, oldalbejáratokkal is ellátott előcsarnokok és lépcsőházak csatlakoznak. A templom monumentális, világos belső terében a centrális és a longitudinális térszerkesztés megoldásai ötvöződnek, az oldalfalakat díszítő pilaszterek között, váltakozó nagyságú fülkékben Johann Ignaz Cymbal bécsi festő kiváló kvalitású oltárképei kaptak helyet. A nyolc mellékoltár közül hat barokk (balról jobbra haladva: Avellinói Szt. András, Szt. József, Páduai Szt. Antal, Nepomuki Szt. János, Szentháromság, a Magyarok nagyasszonya a Három magyar szent királlyal). A hajó csehsüveg-boltozatait egyszerű, ornamentális stukkók díszítik. A főoltárt a szürke márványozott háttérből kiemelkedő, finom erezetű, rózsaszínű márványozással borított, kompozit fejezetű pilaszterek közé helyezett kép uralja, amely a templom patrónusát, a piarista rend alapítóját, Kalazanci Szt. Józsefet ábrázolja. Érdekessége, hogy a képen a szentet hallgató tanítványok magyar nemesi ruhát viselnek. A koporsó formájú oltárasztalon két adoráló angyal között emelkedik a fehér-aranyozott tabernákulum, amelynek ajtaját a Keresztrefeszítést ábrázoló dombormű díszíti. A főoltárhoz tartozik még a koronázó párkány fölött látható boltozati stukkó, amely a patrónus számára koronát hozó arkangyalt és virágfüzéreket tartó puttókat jelenít meg. A templom külső formáján is a barokk formarendszer uralkodik, különösen a gazdag szobordíszítéssel, hangsúlyos párkányokkal és ión fejezetű pilaszterekkel kialakított főhomlokzaton, amelyből enyhe rizalittal ugrik elő a minden oldalán homorúívesen formált torony, bár legfelső szintjén és a templom oldalhomlokzatán az 1834-es földrengést követő, Ybl Miklósnak tulajdonított újjáépítés nyomai is fölfedezetők. A főhomlokzat párkánya fölött egymás mögé helyezett volutákon négy-négy kőszobor, míg a torony harmadik szintje fölött az alapító Károlyi család monumentális címere kapott helyet. A hajót a templomok esetében ritkán alkalmazott, manzárd tető fedi. (TSz).