Nagykároly - Zsinagóga

1720 és 1740 között Károlyi Sándor hívására jöttek Nagykárolyba az első zsidó családok, akik az úgynevezett Zsidóközben telepedtek le. A 19. század közepére mintegy 1500, míg 1940-re 3000 főre duzzadt a helyi közösség. A mai zsinagógát 1866-ban kezdték építeni, a neológ hitközség használta, amely 1890-ben felújította és kisebb mértékben átalakítatta. A közelben állt egy mára már elpusztult kisebb zsinagóga is, amelyet az ortodox hitközség használt. A romantika és a mór stílus jegyeit viselő épület három hajója közül a középső nem sokkal szélesebb a két oldalsónál, főhomlokzata az oldalhomlokzatok első szakaszával alkot szoros egységet, amit a sarkokon kialakított, az ókori Kelet építészetét idéző pártázattal záródó oszlopok elhelyezése is mutat. A főhajó homlokzatát keretező két oszlop magasabb a többinél: Salamon templomának oszlopait idézi. Felső részén az ívsoros záró párkány egyenes, tetején a tízparancsolatot mutató két kőtábla kapott helyet. A homlokzatokon két sor ablak van, az alsó fölött egyszerű párkány fut körbe. A főbejárat fölött, az ívmezejében kerek ablakokkal bővített hármas ablak (trifórium), valamint egy rózsaablak nyílik. A mellékhajók főhomlokzata is hasonló kiképezésű, kettős ablakokkal, ez ismétlődik az oldalhomlokzatok első szakaszán is. A zsinagóga oldalfalait pilaszterek tagolják, a karzatok szintjét hármasablakok világítják meg, fölöttük Dávid csillagokkal díszített fríz, és ívsoros párkány van kialakítva. Az épület hátsó homlokzatán az alsó párkány magasságig tartó apszis utal a Tóra-fülkére, fölötte díszes rózsaablak nyílik és timpanon zárja a főhajót. (SzP, TSz).