1935–1936 között épült, Popp Aurel (1879–1960) szatmárnémeti képzőművész kezdeményezésére és tervei alapján. A kápolna építészetileg igen érdekes, sikeresen ötvözi a neobrâncovenesc stílust a hagyományos elemekkel. A kétszintes épület téglalap alakú, négyszögletes szentéllyel. A hajó és a szentély falán a Megváltó töviskoszorúját idéző motívum fut körbe. A hajó falát vertikálisan tagoló oszlopok árkádíveket tartanak. Az oszlopfőket szőlőinda és akantusz motívumokkal díszítették, az árkádok alatti ikerablakokban kívül és belül is, korinthoszi oszlopok vannak. A külső díszítőfaragványok műkőből készültek. A bejárat félköríves, bélletében három-három korinthoszi fejezetű, hornyolt illetve zsinóros törzsű oszlop áll. A kápolna román építészeti hagyományokra jellemző tornácának homlokzatát két oszlop tartja, és egy rozettával áttört timpanon zárja. A szentélyt keresztboltozat fedi, rozettás zárókővel. Az ikonosztáz egy része Balotafalva régi templomából, másik része pedig az oroszfalui templomból való. Az aprólékos munkával készült csipkehatású faragást a domináns aranyozás még értékesebbé teszi. Mivel eredetileg egy családi temető-kápolna volt, az alatta lévő kriptában az építtető művész, Popp Aurel földi maradványai nyugszanak. (DB).