Szatmárnémeti első ortodox „katedrálisának” építése Ioan Ruşdea esperes szolgálata idején, 1937 és 1938 között folyt. A terveket G. P. Liteanu bukaresti építész készítette, aki a bizánci stílust harmonikusan ötvözte a hagyományos román építészet elemeivel. A főhomlokzat előtti nyitott előcsarnok teraszos kialakítású teteje hat művészien kidolgozott oszlopon nyugszik. A hajót koronázó kupolát négy hatalmas oszlop tartja (az alaptól számítva 55 m). Szentélye félköríves, oldalról egy prothészisz és egy diakonikon csatlakozik hozzá. Az épület négy sarkán egy-egy torony emelkedik, a főhomlokzat felőli
tornyokba helyezték el a harangokat. A templom külsején a fatemplomok díszítésében is gyakran előforduló, összefonódó köteleket ábrázoló szerkezetidíszítő faragvány fut körbe. A fonott 
„kötél” motívuma a román ornamentikában a transzcendens felé törekvést fejezi ki. A templom első harangját 1939-ben helyezték a toronyba, súlya 1653 kg. A belső festést 1954-ben Eugen és Eremia Profeta készítette temperával. Az ikonosztáz hűen követi a bizánci kánonokat, amelyeket a fenyőből és hársfából készült ornamentális faragványok emelnek ki, az alapképei nagy mesterségbeli tudással készült, művészi értékű darabok. Az épület nemzeti műemlék. (DB).Irodalom:
Parohia Ortodoxă Română Satu Mare II, Istoricul parohiei (manuscris).
Ţolescu, Ioan, Biserica „Adormirea Maicii Domnului” din Satu Mare, în „Trepte vechi şi noi”, Oradea, 1980, p. 324–328.