Szatmárnémeti - „Urunk mennybementele” római katolikus székesegyház

Szatmáron a katolikus vallásgyakorlat a reformáció következtében nagyon visszaszorult, a 17. században évtizedekig szünetelt, bár időnként a jezsuiták is működhettek a városban. Az első barokk plébániatemplom 1786 és 1789 között épült. Amikor I. Ferenc király 1804-ben az egri római katolikus püspökséget érseki tartománnyá szervezte, Szatmárnémetit az újonnan felállított Szatmári egyházmegye székhelyévé tette. Rövidesen meg is kezdték a székesegyház kiépítését, amelyhez a korábbi templom bizonyos részeit is felhasználták. A munkálatok csak 1837-ben, Hám János püspök idejében fejeződtek be. A tervező ismeretlen, a pesti Hild József szerepe vitatott, de biztosan állítható, hogy az általa tervezett egri székesegyház nagy hatást gyakorolt az itteni épületre is. A hosszan elnyújtott szentélyhez (amely a plébániatemplomból maradt), egy kupolával fedett kör alaprajzú hajó csatlakozik, amely a két homlokzati torony által közrefogott négyszögletes térrészben folytatódik. A székesegyház külső képét a monumentális főhomlokzat határozza meg: az egyetlen főbejárat előtt hat, korinthoszi fejezetű oszlopon álló, timpanonnal záródó előcsarnok emelkedik. A timpanonban sugárzó felhőkön a Hitet megjelenítő nőalak trónol, kezében kelyhet és keresztet tartva. A portikusz mögött, a hajó oromfalán három szobor kapott helyet, középen Jézus szíve (eredetileg a Föltámadt Krisztus állt itt, jelenleg a templom udvarán), két oldalán Pál és Péter apostolokkal.
A hasáb alakú tornyok fölső szintje hengeres, körüljáró erkélyekkel, a toronysisakok nyújtott ívűek (ez a megoldás különösen emlékeztet Egerre). A tornyok és a hajó falait párkányok és pilaszterek tagolják, a tornyok alsó szintjén, a főhomlokzaton Szent István és Szent László királyok szobrai állnak. A templom belsejét színes díszítőfestés, és néhány bibliai jelenetet ábrázoló kép borítja, figyelemre méltó a kupolában, látszat-architektúrába helyezett, a Tizenkétéves Jézus a jeruzsálemi templomban jelenetét ábrázoló festmény, amely Riedler János munkája 1836-ból. A főoltár képe Krisztus mennybemenetelét ábrázolja, eredetije a pesti Pesky festőcsalád valamelyik tagjának műve, a kanonoki stallumokon és a gyóntatószékeken látható ovális formájú képekkel együtt. A fehér márvány főoltár 1905-ben készült, Félix Toman szobrász munkája. A diadalív két oldalán szürke márványozású a Szent János evangélistának és Szent István királynak szentelt két mellékoltár. Az eredeti oltárképek ugyancsak a Peskyek munkái, jelenleg a püspöki palotában találhatóak. Különös szépségű a kupolában felállított, későbarokk stílusú, sötét szürke márványozású Szent Kereszt és Fájdalmas Mária oltár. A főhajóban áll még a Nepomuki Szent Jánosnak és Szent Alajosnak szentelt oltár is. A déli torony alatti kápolna Lourdesi Mária oltárát az 1870-es években állították, a soproni id. Storno Ferenc tervei alapján. A templom berendezésének különösen szép darabjai a klasszicista stallumok és gyóntatószékek. A sekrestyékben kaptak helyet az egykori püspöki képtár szép darabjai is. A klasszicista kialakítású karzaton álló orgonát 1925-ben építtetek. (TSz).

Irodalom:
Bura László – Ilk Antal, A szatmári római katolikus székesegyház, Szatmárnémeti, 1994.
Muhi Csilla, A szatmári Székesegyház. Története és képzőművészeti értékei, Szatmárnémeti, 2000. Otthonom Szatmár megye 9.