Viszonylag épen maradt fönn Tasnád impozáns méretű középkori plébániatemploma, amely a középkor folyamán esperesi székhely volt. Az épület nagyrészt már 1476-ban készen lehetett a szentély boltozatának egyik zárópajzsán olvasható évszám szerint. A
templomot Mátyás király rokona, vingárdi Geréb László erdélyi püspök építette. A nyújtott szentély a tízszög három oldalával záródik, bordás keresztboltozata mai napig fennmaradt, ablakainak csúcsíves részében a változatos formákat mutató mérművek is megvannak. Eredetileg a nagyméretű hajó is boltozva volt a falakon látható boltvállak lenyomata és a padlóig lefutó pillérek tanulsága szerint. A hajó északi falán kívülről szamárhátíves, befalazott kapu látható. Az egyház a 16. században a reformátusoké lett. Több zsinatot is tartottak itt a 17. század közepéig, közben az erdélyi fejedelmek bőséges támogatását is élvezték. 1660-ban a törökök felégették, a templomba menekült lakosokat leöldösték. Az 1691-es tűz után egy kisebb deszkatemplomot építettek, amelyet az
1770-es évekig használtak, amikor végre a középkori épület helyreállítására is sor került, a hajó ekkor kapott a beszakadt boltozatok helyett deszka mennyezetet. A helyreállítás után a katolikus svábok el akarták foglalni a templomot, de Vay László földesúr ezt megakadályozta. Hatalmas, későbarokk stílusú tornyát a nyugati homlokzat elé 1814–1822 között Vinkler Jakab, nagykárolyi mester építette. A sisakot Horváth nevű nagykállói ácsmester készítette (érdekes, hogy az ottani református templom sisakja nagyon hasonló a tasnádiéhoz). Berendezéséből az 1837-ben készült klasszicista szószéke és Mózes-széke érdemel figyelmet. Déli bejárata előtt neogótikus előcsarnok épült. Nagyobbik harangja 1923-ból, a kisebbik 1843-ból származik. (TSz).
Viszonylag épen maradt fönn Tasnád impozáns méretű középkori plébániatemploma, amely a középkor folyamán esperesi székhely volt. Az épület nagyrészt már 1476-ban készen lehetett a szentély boltozatának egyik zárópajzsán olvasható évszám szerint. A
templomot Mátyás király rokona, vingárdi Geréb László erdélyi püspök építette. A nyújtott szentély a tízszög három oldalával záródik, bordás keresztboltozata mai napig fennmaradt, ablakainak csúcsíves részében a változatos formákat mutató mérművek is megvannak. Eredetileg a nagyméretű hajó is boltozva volt a falakon látható boltvállak lenyomata és a padlóig lefutó pillérek tanulsága szerint. A hajó északi falán kívülről szamárhátíves, befalazott kapu látható. Az egyház a 16. században a reformátusoké lett. Több zsinatot is tartottak itt a 17. század közepéig, közben az erdélyi fejedelmek bőséges támogatását is élvezték. 1660-ban a törökök felégették, a templomba menekült lakosokat leöldösték. Az 1691-es tűz után egy kisebb deszkatemplomot építettek, amelyet az 
1770-es évekig használtak, amikor végre a középkori épület helyreállítására is sor került, a hajó ekkor kapott a beszakadt boltozatok helyett deszka mennyezetet. A helyreállítás után a katolikus svábok el akarták foglalni a templomot, de Vay László földesúr ezt megakadályozta. Hatalmas, későbarokk stílusú tornyát a nyugati homlokzat elé 1814–1822 között Vinkler Jakab, nagykárolyi mester építette. A sisakot Horváth nevű nagykállói ácsmester készítette (érdekes, hogy az ottani református templom sisakja nagyon hasonló a tasnádiéhoz). Berendezéséből az 1837-ben készült klasszicista szószéke és Mózes-széke érdemel figyelmet. Déli bejárata előtt neogótikus előcsarnok épült. Nagyobbik harangja 1923-ból, a kisebbik 1843-ból származik. (TSz).