Hadad
Dokumentum eszközök
Nyomtatható verzió
Küld mailben
Available in:
- hu
- ro
A Tövishátnak nevezett tájegység Szatmár megyéhez tartozó községe, mely a megye egyik legdélebbi falucsoportja. A Mázsa patak által keresztülszelt, Szilágy és Máramaros megyék szomszédságában elterülő község 68 km-re található a megyeszékhelytől, megközelítése az E81-es, majd 196-os úton lehetséges. Négy falu egyesítéséből jött létre a község, központja Hadad 912 lakossal (2002), a legnépesebb település. Hozzá tartozik még Hadadgyőrtelek (Giurtelecu Hododului), 816 lelket számláló falu, Hadadnádasd (Nadişu Hododului) 809 lakossal és a 662 főt számláló Lele (Lelei). A község minden települése 1968-ban csatoltatott Szatmár megyéhez, addig Közép-Szolnok, majd Szilágy vármegye részei voltak.
Hadad település első említése 1345-ből származik, de a szomszédos falvak korábbi említése alapján ennek a falunak az alapítását is korábbra teszik. Egykor Közép-Szolnok vármegye egyik legjelentősebb települése volt (1482-ben már mezővárosi rangú település – oppidum). Jelentősebb birtokosai közül megemlítjük a Kusalyi Jakcsokat, mely család tagjainak nevéhez fűződik a 14. század végén már oklevélben említett Hadadi vár és a Szent László tiszteletére szentelt, jelenleg is létező gótikus templom építése is. Miután a Jakcsok férfiágon kihaltak a 16. század második felében, a birtok urai a Wesselényiek lettek, akik királyi adományként kapták várát és a hozzá tartozó 26 falut, és egészen az államosításig ők maradtak legjelentősebb birtokosai. A vár és a Wesselényi család jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy rendszeresen tartottak itt vármegyei közgyűléseket. Jelentős hadi cselekmények is zajlottak Hadad váránál. 1562-ben János Zsigmond fejedelem vereséget szenvedett a Ferdinánd pártiaktól, de 1564-ben visszatért és bevette Hadad várát. 1600-ban Basta generális kezén volt a vár. Később kuruc vár volt egészen 1710-ig, mikor árulással, harc nélkül elfoglalták.
Egykori várának helye nem ismert, a kutatók feltételezik, hogy a mai Wesselényi kastély helyén állhatott. A 18. század végén már rom, köveit használták fel a Wesselényi-kastély építésekor, és ebből az időszakból maradt meg a legutolsó ábrázolás is a romokban álló kapubástyáról.
A Wesselényi család nevéhez fűződik a németek betelepítése is a faluba. 1742-ben a pestisjárvány után a környék népessége nagyon megcsappant, ezért német ajkú lutheránusokat toboroznak Badenből és Svájcból, később Felső-Ausztriából is jött néhány protestáns család. Az egykor népes németség egy része elmenekült a II. világháború végén, másokat kényszermunkára hurcoltak, de jó részük a kommunizmus idején vándorolt ki Németországba. Ma már csak 1,43%-át teszik ki a németek a 3199 fős községnek, 67,70%-a magyar nemzetiségű, 28,35% román nemzetiségű és 2,46% a romák aránya.
A jelenleg a megyében periférikus helyzetben lévő községközpont rendelkezik a vidéki települések közül a legtöbb műemlékkel.
A 15. században gótikus stílusban épült református temploma, mérműves ablakaival, a Sipos Dávid által faragott reneszánsz kőszószékkel és 17. századi harangjaival meghatározó épülete a falunak. A lejtőmozgások miatt a templom jelentősen megrongálódott, több mint egy évtizede megerősítési, stabilizálási munkálatokkal próbálják megállítani a végleges pusztulást. Műemléki védettséget élvez még a templom mellett álló református papilak, mely a 18. században épült a vár köveinek felhasználásával. A 18. század második felében épült barokk Wesselényi kastély (melyben jelenleg még a Polgármesteri Hivatal székel) Erdély egyik legelső barokk kastélya volt. Másik kastélya a 19. század utolsó harmadában épített eklektikus stílusú Degenfeld kastély, melyben egykor az iskola működött, ma a református egyház szeretne benne oktatási központot kialakítani. Az 1768-ban épített barokk stílusú lutheránus templom, hasonlóan a reformátushoz, jelentős károkat szenvedett a talajmozgások miatt. Érdemes még felkeresni a Wesselényi család kriptáját a régi temetőben, bár az állapota nagyon elhanyagolt.
Hadad település első említése 1345-ből származik, de a szomszédos falvak korábbi említése alapján ennek a falunak az alapítását is korábbra teszik. Egykor Közép-Szolnok vármegye egyik legjelentősebb települése volt (1482-ben már mezővárosi rangú település – oppidum). Jelentősebb birtokosai közül megemlítjük a Kusalyi Jakcsokat, mely család tagjainak nevéhez fűződik a 14. század végén már oklevélben említett Hadadi vár és a Szent László tiszteletére szentelt, jelenleg is létező gótikus templom építése is. Miután a Jakcsok férfiágon kihaltak a 16. század második felében, a birtok urai a Wesselényiek lettek, akik királyi adományként kapták várát és a hozzá tartozó 26 falut, és egészen az államosításig ők maradtak legjelentősebb birtokosai. A vár és a Wesselényi család jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, minthogy rendszeresen tartottak itt vármegyei közgyűléseket. Jelentős hadi cselekmények is zajlottak Hadad váránál. 1562-ben János Zsigmond fejedelem vereséget szenvedett a Ferdinánd pártiaktól, de 1564-ben visszatért és bevette Hadad várát. 1600-ban Basta generális kezén volt a vár. Később kuruc vár volt egészen 1710-ig, mikor árulással, harc nélkül elfoglalták.
Egykori várának helye nem ismert, a kutatók feltételezik, hogy a mai Wesselényi kastély helyén állhatott. A 18. század végén már rom, köveit használták fel a Wesselényi-kastély építésekor, és ebből az időszakból maradt meg a legutolsó ábrázolás is a romokban álló kapubástyáról.
A Wesselényi család nevéhez fűződik a németek betelepítése is a faluba. 1742-ben a pestisjárvány után a környék népessége nagyon megcsappant, ezért német ajkú lutheránusokat toboroznak Badenből és Svájcból, később Felső-Ausztriából is jött néhány protestáns család. Az egykor népes németség egy része elmenekült a II. világháború végén, másokat kényszermunkára hurcoltak, de jó részük a kommunizmus idején vándorolt ki Németországba. Ma már csak 1,43%-át teszik ki a németek a 3199 fős községnek, 67,70%-a magyar nemzetiségű, 28,35% román nemzetiségű és 2,46% a romák aránya.
A jelenleg a megyében periférikus helyzetben lévő községközpont rendelkezik a vidéki települések közül a legtöbb műemlékkel.
A 15. században gótikus stílusban épült református temploma, mérműves ablakaival, a Sipos Dávid által faragott reneszánsz kőszószékkel és 17. századi harangjaival meghatározó épülete a falunak. A lejtőmozgások miatt a templom jelentősen megrongálódott, több mint egy évtizede megerősítési, stabilizálási munkálatokkal próbálják megállítani a végleges pusztulást. Műemléki védettséget élvez még a templom mellett álló református papilak, mely a 18. században épült a vár köveinek felhasználásával. A 18. század második felében épült barokk Wesselényi kastély (melyben jelenleg még a Polgármesteri Hivatal székel) Erdély egyik legelső barokk kastélya volt. Másik kastélya a 19. század utolsó harmadában épített eklektikus stílusú Degenfeld kastély, melyben egykor az iskola működött, ma a református egyház szeretne benne oktatási központot kialakítani. Az 1768-ban épített barokk stílusú lutheránus templom, hasonlóan a reformátushoz, jelentős károkat szenvedett a talajmozgások miatt. Érdemes még felkeresni a Wesselényi család kriptáját a régi temetőben, bár az állapota nagyon elhanyagolt.
