Pusztadaróc

A Szamosközben, a Szamos jobb partján elterülő község, Szatmárnémetitől 9 km-re északnyugatra található a 19A út mentén, megyénk legfontosabb magyar-román közúti határátkelőhelyeként az egyetlen, ahol nemcsak személyforgalom, hanem teherforgalom is bonyolítható. A négy települést magába foglaló közigazgatási egység központja Pusztadaróc (Dorolţ), a hozzá tartozó települések pedig Szamosdara (Dara), Atya (Atea) és Pete (Petea).
A legutóbbi hivatalos népszámláláskor (2002) a község lakossága 3491 fő volt, melynek túlnyomó többsége (82,09%) magyarnak, 12,77% roma nemzetiségűnek, 5,09% pedig román nemzetiségűnek vallotta magát.
Pusztadaróc település, mint községközpont a legnépesebb a közigazgatási egység települései közül a maga 1568 lakosával. Első ismert írásos említése 1245-ből származik, amikor „Lazaar-Darouch” néven említik az okiratok. A Lázár előtag ebben az esetben első tulajdonosára utalhat, a Káta nemzetség Lázári ágának birtokában említik először. Ebből a családból származik a Daróczy család, akik ezt a települést birtokolták egészen addig, míg férfiágon kihalt a család. Több birtokos is szerzett itt tulajdont, de a jelenlegi élete szempontjából Ember Géza birtoklása volt a legjelentősebb, akinek neoklasszicista kúriája a községi kulturális élet központja lesz. A sokáig az állami gazdaság által használt több szobás lakóépület nagyon elhanyagolt állapotban került az önkormányzat tulajdonába. Jelenleg is felújítás alatt áll, de részben működik már. Itt kap helyet a Pusztadaróci Teleház is. Jelentős épülete még az 1936-ban épült Szent József tiszteletére felszentelt temploma. Református temploma 1887-ben épült, bővítésének nekikezdtek, de pénzhiány miatt szünetel az építkezés. Kulturális életéhez tartozik, hogy citerazenekar működik a faluban, sikerült feléleszteni a régi hagyományokat.
A község jelentős foglalkoztatási ága a mezőgazdaság, de a megyeszékhely és az országhatár közelségének köszönhetően lendületes fejlődésnek indulhat a község.