Szatmárpálfalva
Dokumentum eszközök
Nyomtatható verzió
Küld mailben
Available in:
- hu
- ro
Szatmárnémetitől keletre, a megyeszékhelytől 5 km-re, a Szamos bal partján található község. Ennek a közigazgatási egységnek a területén vezetik a Szamosba a Homoród csatornát. Lélekszámát tekintve, 2002-ben a közepes méretű községek sorába tartozott a maga 4359 fős lakosságával, ami pedig a nemzetiségi megoszlását illeti, legnagyobb arányban, 47,32%-ban magyarnak vallották magukat az itteniek, 43,31% a román nemzetiségűek és 9,06% a romák aránya. A közigazgatási egységet 6 település alkotja: a községközpont Pálfalva, Ombód (Ambud), Amac (Amaţi) Hirip (Hrip) Pettyén (Petin) és Oroszfalva (Ruşeni). Legjelentősebb megélhetési forrása a mezőgazdaság, de a megyeszékhely közelsége számos befektetést vonzott már. Szálloda, ipari egységek települtek ebbe a községbe és ez a jelenség valószínűleg tovább fog folytatódni. A Szamos közelsége révén homokkitermelés is folyik a községben.
Szatmárpálfalva neve 1379-ben bukkan fel először oklevelekben. Egyesek szerint régen Kis-Szent Máriának nevezték. A Dobrachyak ősi birtoka volt, később a szatmári várhoz tartozott a 17. század végéig. Jelentősebb birtokosai a Debreczeni, Eötvös majd a Teleki család és annak leszármazottai a De Gerando-k voltak. A település leghíresebb személyisége Teleki Blanka grófnő (1806-1862), a magyar nőnevelés úttörője és a Szabadságharc elkötelezett híve, aki 1849-től 1851-es letartóztatásáig a pálfalvi Teleki kastélyban lakott és tevékenykedett. Segítette a bujdosókat, akik Erdélybe kívántak szökni és az utókor számára anyagokat gyűjtött a Szabadságharcról. Emma húgával folytatott levelezése nyomán, aki akkor Párizsban élt, lepleződött le a császáriak előtt. Letartóztatták és 1851. május 13-án hurcolták el Pálfalváról, 10 év várfogságra ítélték, amiből hatot kellett letöltenie. Neki állít emléket a római-katolikus kápolna falán elhelyezett tábla és a református templomkertben az ő, húga – Teleki Emma, és annak férje De Gerando Ágost portréjával díszített fehér sztélé, mely Balogh István szobrászművész alkotása. 2001-ben avatták fel Teleki Blanka emlékszobáját.
A református egyház mostani temploma 1890-ben épült, tornya eredetileg fából készült és csak az 1941-42-es felújításkor építettek tégla tornyot. Ortodox temploma 1938-ban, római katolikus kápolnája 1940-ben épült. Lakosainak száma a legutóbbi népszámláláskor 849 fő volt.
Szatmárpálfalva neve 1379-ben bukkan fel először oklevelekben. Egyesek szerint régen Kis-Szent Máriának nevezték. A Dobrachyak ősi birtoka volt, később a szatmári várhoz tartozott a 17. század végéig. Jelentősebb birtokosai a Debreczeni, Eötvös majd a Teleki család és annak leszármazottai a De Gerando-k voltak. A település leghíresebb személyisége Teleki Blanka grófnő (1806-1862), a magyar nőnevelés úttörője és a Szabadságharc elkötelezett híve, aki 1849-től 1851-es letartóztatásáig a pálfalvi Teleki kastélyban lakott és tevékenykedett. Segítette a bujdosókat, akik Erdélybe kívántak szökni és az utókor számára anyagokat gyűjtött a Szabadságharcról. Emma húgával folytatott levelezése nyomán, aki akkor Párizsban élt, lepleződött le a császáriak előtt. Letartóztatták és 1851. május 13-án hurcolták el Pálfalváról, 10 év várfogságra ítélték, amiből hatot kellett letöltenie. Neki állít emléket a római-katolikus kápolna falán elhelyezett tábla és a református templomkertben az ő, húga – Teleki Emma, és annak férje De Gerando Ágost portréjával díszített fehér sztélé, mely Balogh István szobrászművész alkotása. 2001-ben avatták fel Teleki Blanka emlékszobáját.
A református egyház mostani temploma 1890-ben épült, tornya eredetileg fából készült és csak az 1941-42-es felújításkor építettek tégla tornyot. Ortodox temploma 1938-ban, római katolikus kápolnája 1940-ben épült. Lakosainak száma a legutóbbi népszámláláskor 849 fő volt.
