Szaniszló
Dokumentum eszközök
Nyomtatható verzió
Küld mailben
Available in:
- hu
- ro
A megye egyik legnyugatibb községe, 58 km-re fekszik a megyeszékhelytől a DN 19 majd a 47-es út mentén, de vasúton is megközelíthető a Szatmárnémetit Nagyváraddal összekötő vonalon. A Nagykárolyi Homokháton elterülő település területe egészen a magyar-román országhatárig nyúlik. 2004 óta (Csomaköz két másik településsel együtt külön községet hozott létre) három település alkotja Szaniszló községet: a névadó községközpont a maga 3193 lakosával és két kisebb falu, a 355 fős Új Márna (Marna Nouă) és az alig 200 lakost számláló Karulypuszta (Horea).
Az összesen 3760 lelket számláló községben a román lakosság aránya 45,59% a magyaroké 44,47%, míg roma nemzetiségűnek a lakosok 7,49%-a vallotta magát, a németek aránya alacsony, 1,81%. (Szaniszló az orosz deportálás idején gyűjtőhely volt, több település német származású lakosságát gyűjtötték ide. 188 személyt hurcoltak el ebből a faluból, 16-an nem tértek vissza).
A közigazgatási egység alapvető megélhetési forrása a mezőgazdaság, és azon belül is a szántóföldi növénytermesztés. Kiterjedt erdőség található a területén, elsősorban akácos, mely méhészeti értékén kívül vadakban gazdag terület is. Kisebb ipari és kereskedelmi egységek is működnek a községben.
A község területén található a Vermes mocsár védett területe, mely növénytani és állattani rezervátum egyaránt. Számos negyedidőszaki reliktum faj és egyéb ritka növényfajt találtak, és Romániában egyedül itt észleltek nagy goda (Gallinago gallinago) fészkelőhelyet.
A községközpont Szaniszló, első ismert említése 1306-ból való, de a régészeti leletek tanúsága szerint már sokkal korábban lakott hely volt, vaskori településeket és velük egykorú sírokat is feltártak a falu területén és annak közelében, de neolitikumi és bronzkori leletanyag is került a felszínre.
A 14. században a Kaplony nembeliek birtokosai, a 15. században a Károlyiak, később a Reszegeiek és a Báthoriak, majd a Bánffyak birtokolták. A 18. század második felében szerzik meg a Károlyiak a birtok nagy részét. Ez utóbbi család nevéhez fűződik az elnéptelenedett falu németekkel való betelepítése.
Legrégibb épülete, műemlék református temploma a 15. századból származik, szentélye és lépcsőzetes támpillérei jelzik eredeti gótikus stílusát. Az 1834-es földrengéskor súlyosan megsérült, felújították, tornyát 1869-ben emelték.
Ortodox temploma 1768-ban épült, de 1907-ben jelentősen módosították. Szent Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére szentelték fel.
Római katolikus templomát 1824-ben építették, de az 1834-es földrengéskor olyannyira megrongálódott, hogy újjá kellett építeni 1841-ben, Szent György tiszteletére szentelték fel. 1925-ben a hívek megnövekedett száma miatt kibővítették. Legutóbbi felújításakor Boldogságos Szűz Mária lett a védőszentje.
Több jelentős román személyiség született ezen a településen: Gavril Lazăr de Purcăreţ, aki az Astra szatmári elnöke volt, és tagja volt a memorandisták delegációjának; Gheorghe Bulgăr, nyelvész, kutató (1920-2001) a helyi iskola az ő nevét vette fel; Carei Costa, költő, újságíró, fordító (1919-1970), eredeti neve: Coriolan Coltău.
Az összesen 3760 lelket számláló községben a román lakosság aránya 45,59% a magyaroké 44,47%, míg roma nemzetiségűnek a lakosok 7,49%-a vallotta magát, a németek aránya alacsony, 1,81%. (Szaniszló az orosz deportálás idején gyűjtőhely volt, több település német származású lakosságát gyűjtötték ide. 188 személyt hurcoltak el ebből a faluból, 16-an nem tértek vissza).
A közigazgatási egység alapvető megélhetési forrása a mezőgazdaság, és azon belül is a szántóföldi növénytermesztés. Kiterjedt erdőség található a területén, elsősorban akácos, mely méhészeti értékén kívül vadakban gazdag terület is. Kisebb ipari és kereskedelmi egységek is működnek a községben.
A község területén található a Vermes mocsár védett területe, mely növénytani és állattani rezervátum egyaránt. Számos negyedidőszaki reliktum faj és egyéb ritka növényfajt találtak, és Romániában egyedül itt észleltek nagy goda (Gallinago gallinago) fészkelőhelyet.
A községközpont Szaniszló, első ismert említése 1306-ból való, de a régészeti leletek tanúsága szerint már sokkal korábban lakott hely volt, vaskori településeket és velük egykorú sírokat is feltártak a falu területén és annak közelében, de neolitikumi és bronzkori leletanyag is került a felszínre.
A 14. században a Kaplony nembeliek birtokosai, a 15. században a Károlyiak, később a Reszegeiek és a Báthoriak, majd a Bánffyak birtokolták. A 18. század második felében szerzik meg a Károlyiak a birtok nagy részét. Ez utóbbi család nevéhez fűződik az elnéptelenedett falu németekkel való betelepítése.
Legrégibb épülete, műemlék református temploma a 15. századból származik, szentélye és lépcsőzetes támpillérei jelzik eredeti gótikus stílusát. Az 1834-es földrengéskor súlyosan megsérült, felújították, tornyát 1869-ben emelték.
Ortodox temploma 1768-ban épült, de 1907-ben jelentősen módosították. Szent Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére szentelték fel.
Római katolikus templomát 1824-ben építették, de az 1834-es földrengéskor olyannyira megrongálódott, hogy újjá kellett építeni 1841-ben, Szent György tiszteletére szentelték fel. 1925-ben a hívek megnövekedett száma miatt kibővítették. Legutóbbi felújításakor Boldogságos Szűz Mária lett a védőszentje.
Több jelentős román személyiség született ezen a településen: Gavril Lazăr de Purcăreţ, aki az Astra szatmári elnöke volt, és tagja volt a memorandisták delegációjának; Gheorghe Bulgăr, nyelvész, kutató (1920-2001) a helyi iskola az ő nevét vette fel; Carei Costa, költő, újságíró, fordító (1919-1970), eredeti neve: Coriolan Coltău.
