Szopor
Dokumentum eszközök
Nyomtatható verzió
Küld mailben
Available in:
- hu
- ro
Bükkalja kistérségben, Szatmárnémetitől 45 km-re délre a E81 jelzésű úton, a Kraszna folyó jobb partján fekszik. A községközpont vasúton is megközelíthető a Nagykároly–Zsibó vasútvonalon.
A község lakossága 2002-ben 4677 fő volt, melynek 63,99%-a román, 28,65%-a magyar, 7,01%-a roma illetve más nemzetiségűek. Alsószopor községben 1930-ban jelentős számú zsidó közösség élt, az akkor 7083 lakosú nagyközségben összesen 237 fő.
A község települései: Alsószopor (Supuru de Jos) községközpont, Felsőszopor (Supuru de Sus), Dobra (Dobra), Girókuta (Giorocuţa), Nántű (Hurezu Mare), Rákosterebes (Racova) és Szekerestanya (Sechereşa).
Alsó- és Felsőszopor történelme a századok alatt teljesen összefonódott. A községközpont, Alsószopor első írásos említése 1205-ből való, egy kuruzslásról szóló per kapcsán. A 15. században a Drágfiak, a 16. században pedig a Jakcs család tulajdona. Később a 19. században a Károlyi család szerez benne részbirtokot. Már a Hunyadiak korában említik, hogy mindkét település román lakosságú.
A települések, a '89-es változásokat követően fokozatosan visszafordultak a paraszti jellegű mezőgazdálkodás irányába, a termőtalaj adottságai és a paraszti üzem hagyományos (ebben az esetben elavult gyakorlata) azonban nem alkalmasak nagy hatásfokú termelésre.
Alsószopor látnivalói közt meg kell említenünk az 1772-ben épült ortodox templomot, a második világháború hősi halottainak emlékművét, valamint a faluban született George Boitor (1934–1976) költő mellszobrát.
Felsőszopor látnivalói között szerepel a két világháború között bizáncias stíluselemekkel épült úri lak (jelenleg felújítás alatt), valamint az 1789-ben épült Szent Arkangyalok ortodox templom.
A község lakossága 2002-ben 4677 fő volt, melynek 63,99%-a román, 28,65%-a magyar, 7,01%-a roma illetve más nemzetiségűek. Alsószopor községben 1930-ban jelentős számú zsidó közösség élt, az akkor 7083 lakosú nagyközségben összesen 237 fő.
A község települései: Alsószopor (Supuru de Jos) községközpont, Felsőszopor (Supuru de Sus), Dobra (Dobra), Girókuta (Giorocuţa), Nántű (Hurezu Mare), Rákosterebes (Racova) és Szekerestanya (Sechereşa).
Alsó- és Felsőszopor történelme a századok alatt teljesen összefonódott. A községközpont, Alsószopor első írásos említése 1205-ből való, egy kuruzslásról szóló per kapcsán. A 15. században a Drágfiak, a 16. században pedig a Jakcs család tulajdona. Később a 19. században a Károlyi család szerez benne részbirtokot. Már a Hunyadiak korában említik, hogy mindkét település román lakosságú.
A települések, a '89-es változásokat követően fokozatosan visszafordultak a paraszti jellegű mezőgazdálkodás irányába, a termőtalaj adottságai és a paraszti üzem hagyományos (ebben az esetben elavult gyakorlata) azonban nem alkalmasak nagy hatásfokú termelésre.
Alsószopor látnivalói közt meg kell említenünk az 1772-ben épült ortodox templomot, a második világháború hősi halottainak emlékművét, valamint a faluban született George Boitor (1934–1976) költő mellszobrát.
Felsőszopor látnivalói között szerepel a két világháború között bizáncias stíluselemekkel épült úri lak (jelenleg felújítás alatt), valamint az 1789-ben épült Szent Arkangyalok ortodox templom.
