Szatmárnémeti - Református „Láncos” templom

Szatmár városa viszonylag hamar csatlakozott a reformációhoz, rövidesen a kialakuló egyházszervezet vezető személyiségei az itteni lelkészek közül kerültek ki. A protestánsok a város középkori plébániatemplomát vették használatba, a 17. század folyamán több fontos zsinatot is tartottak az erdélyi fejedelmek támogatásával. Templomuk a háborús időkben többször is kárt szenvedett, 1703-ban, amikor a várat ostromló kurucok felégették a várost, végleg el is pusztult. Az elmenekült lakosok csak két év múlva tértek vissza, 1707-ben II. Rákóczi Ferenc engedélyével a vár „élésházában” tartották az istentiszteleteket (a Vécsey ház telkén állott). Később építettek egy paticsfalú templomot, eléje nagy fatornyot is emeltek. Új kőtemplom építéséhez csak a Türelmi rendelet után fogtak, helyét az 1703-ban elpusztult épület mögött, a régi temetőben jelölték ki. Az épület terveit Preinlich Zsigmond kőműves készítette, alapkövét 1788-ban tették le, 1807. szeptember 27-én szentelték fel. A templomot 1862-ben vasláncos kerítéssel vették körül, innen ered a „láncos” jelzője. A 19. század folyamán többször újították, de a legnagyobb változtatásokra 1944 után került sor, ugyanis a templomot súlyos bombatalálat érte, mennyezete beszakadt, berendezése részben elpusztult. Noha a templomot 1947-ben újra használatba vették, a helyreállítási munkálatok még az 1950-es években is folytak. A Láncos templom a 18. század végére jellemző ún. alföldi típusú nagytemplomok egyik kiemelkedő példája. A hangsúlyos nyugati homlokzati tornyot, valamint a fő és oldalhomlokzatokat egyaránt pilaszterek, gazdagon profilált párkányok, és az ablakokat kiemelő szépen formált, pilaszterekből és párkányokból szerkesztett keretezés jellemzi. A síkmennyezetes teremtemplom apszisban záródik, a hajó falait belül pilléreken nyugvó, ívesen záródó fülkék tagolják (ugyanez a megoldás a németi templom esetében a falak külső homlokzatán jelentkezik). Az ablakokat övező és a mennyezetet díszítő stukkódíszítés a II. világháború utáni helyreállítás eredménye, ugyanekkor nyitották a két oldalkaput is. Jelenleg a templomban látható a város régi, 1633-ban, Eperjesen (Prešov) öntetetett harangja. A toronyban három további harang van, 1927-ből, 1972-ből és 1980-ból. (TSz).

Irodalom:
Bara Csaba, Szatmárnémeti Láncos templom, Kolozsvár, 1996. Erdélyi műemlékek 24.
Thoroczkay Sándor – Korda Zoltán, A szatmárnémeti református Láncos-templom 1807–2007, Szatmárnémeti, 2007.