Tasnád
Dokumentum eszközök
Nyomtatható verzió
Küld mailben
Available in:
- hu
- ro
Tasnád város, Érmellék központja, Szatmár megye dél-nyugati részén található, 60 km-re a megyeszékhelytől, és 25 km-re Nagykárolytól (1F úton). Vasúton is megközelíthető a Nagykároly-Zilah útvonalon.
Közigazgatásilag hozzátartozik még Tasnádbalázsháza (Blaja), Csög (Cig), Tasnádszarvad (Sărăuad), Ráctanya (Raţiu), Tasnádmalomszeg (Valea Morii). Közép-Szolnok, majd a későbbi Szilágy megye része volt, csak a 1968-as közigazgatási reform után került Szatmár megyéhez, amikor újra városi rangra emelték.
Első említése az erdélyi püspök birtokaként a tatárjárás után történt 1246-ban, sokáig az erdélyi püspökség Meszesen-túli vikáriátusának székhelye volt. 1456-ban már mezőváros, két évtizeddel később pedig Mátyás király engedélyt ad Veronai Gábor erdélyi püspöknek, hogy Tasnád nevű püspöki birtokán fából vagy kőből várat építhessen.
A 16-17 században a várost többször elpusztították a tatár-török hordák, a megfogyatkozott lakosságot pedig járványok is tizedelték. Többek között ez tette szükségessé a 18. század második felében történt betelepítéseket, amikor Tasnád akkori birtokosai, a Vay és a Bánffy nemesi családok katolikus sváb telepeseket hoztak a környező falvakból és külföldről egyaránt.
1879 előtt rendezett tanácsú város volt, majd a 20. század elején csak nagyközségként, járási székhelyként említik. A 20. század vérzivataros időszaka Tasnád városát is jelentősen érintette, 1944-ben zsidó lakosságát deportálták, 1945-ben pedig a sváb származású lakosait vitték kényszermunkára a Szovjetunióba. Lakosainak száma a 2002-es népszámláláskor 9528 fő volt, ebből 52,69 % román, 37,57 % magyar, 8,81 % cigány, 0,74 % német illetve sváb és 0,2 % egyéb.
A város agrár jellegű volt a 20. század elején és az agrár termékek feldolgozása, jellemezte, híresek voltak bakator borai. A század második felében Tasnádot is bevonják az iparosítás folyamatába, több a fafeldolgozás, gépgyártás, könnyűipar terén tevékenykedő ipari létesítményt is telepítve, melyeket aztán az 1989-es hatalomváltást követően privatizálnak, egyesek megszűnését illetve bezárását, mások fejlesztését és virágzását eredményezve.
Jelenleg több a fafeldolgozásban, élelmiszeriparban, textiliparban tevékenykedő egység működik a városban. A szolgáltatás ágazatában történtek jelentős fejlesztések az elmúlt évtizedekben. Tasnád város 2000-ben helyi érdekű turisztikai város rangot kért és kapott egy törvényhatározat révén, mindezt termálfürdőjére alapozva. Fontos pályázati és saját források révén folyamatos fejlesztések és egyre nagyobb látogatottság jellemzi fürdőjét, ahol számos szolgáltatás várja a kikapcsolódni és üdülni vágyókat. A fürdő területének bővítésekor jelentős neolitikumi leleteket tártak fel, de a város nevéhez kapcsolódik még két középkori gazdag éremlelet is.
Tasnád legjelentősebb műemléke a 15 század második felében (1476) késő gótikus stílusban épült temploma. Az eredetileg Szent Mihálynak felszentelt templom a reformáció idején a lakosság áttérésével a reformátusok tulajdonába került. Több zsinatot is tartottak a templomban. 1660-ban a templomot felégették a török és tatár hordák, és csak több, mint 100 év elteltével sikerült használható állapotba hozni. Barokk stílusú tornyát 1814-1822 között építették hozzá. A református templomtól északnyugatra egy kis park mögött áll a Cserei-udvarház. 15 sz. végén a mezőváros birtokosaként az erdélyi püspök kastélyt épített, de nem bizonyítható, hogy a mai kastélynak az elődje lenne, vagy ugyanezen a helyen állt volna. A mostani épület barokk stílusú, és a város múzeuma (történelmi és néprajzi kiállítás) működik benne.
A 18. század második felében épült római-katolikus temploma annyira megrongálódott, hogy le kellett bontani azt, a jelenlegi épületet 1905-ben fejezték be. Háromszöget mintáz az 1996-ban épült modern görög katolikus templom alaprajza, mely a Szentháromságot jelképezi. Ortodox katedrálisát 1988-ban kezdték építeni a régi templom helyére és 2000-ben szentelték fel Szűz Mária tiszteletére.
A Tasnád városhoz tartozó Tasnádszarvadon született Grigore Maior (1715-1795) görög katolikus püspök, akiknek a kezdeményezésére építették szülőfalujában a mai is álló 1773-ban épült Szent Grigorie ortodox templomot.
A városban született vagy hozzá valamilyen módon kötődő híres személyiségeknek emléktáblákkal és szobrokkal tisztelegtek a helyi polgárok, így szobra áll a központi parkban Grigore Maior püspöknek, Bíró Lajos biológus-etnográfusnak, Coriolan Şter ügyvédnek és bankalapítónak, és Keresztesi Sámuel festőművész-fafaragónak, Nóti Károly kabarészerzőnek és Harag György rendezőnek emléktábla hirdeti nevét.
Közigazgatásilag hozzátartozik még Tasnádbalázsháza (Blaja), Csög (Cig), Tasnádszarvad (Sărăuad), Ráctanya (Raţiu), Tasnádmalomszeg (Valea Morii). Közép-Szolnok, majd a későbbi Szilágy megye része volt, csak a 1968-as közigazgatási reform után került Szatmár megyéhez, amikor újra városi rangra emelték.
Első említése az erdélyi püspök birtokaként a tatárjárás után történt 1246-ban, sokáig az erdélyi püspökség Meszesen-túli vikáriátusának székhelye volt. 1456-ban már mezőváros, két évtizeddel később pedig Mátyás király engedélyt ad Veronai Gábor erdélyi püspöknek, hogy Tasnád nevű püspöki birtokán fából vagy kőből várat építhessen.
A 16-17 században a várost többször elpusztították a tatár-török hordák, a megfogyatkozott lakosságot pedig járványok is tizedelték. Többek között ez tette szükségessé a 18. század második felében történt betelepítéseket, amikor Tasnád akkori birtokosai, a Vay és a Bánffy nemesi családok katolikus sváb telepeseket hoztak a környező falvakból és külföldről egyaránt.
1879 előtt rendezett tanácsú város volt, majd a 20. század elején csak nagyközségként, járási székhelyként említik. A 20. század vérzivataros időszaka Tasnád városát is jelentősen érintette, 1944-ben zsidó lakosságát deportálták, 1945-ben pedig a sváb származású lakosait vitték kényszermunkára a Szovjetunióba. Lakosainak száma a 2002-es népszámláláskor 9528 fő volt, ebből 52,69 % román, 37,57 % magyar, 8,81 % cigány, 0,74 % német illetve sváb és 0,2 % egyéb.
A város agrár jellegű volt a 20. század elején és az agrár termékek feldolgozása, jellemezte, híresek voltak bakator borai. A század második felében Tasnádot is bevonják az iparosítás folyamatába, több a fafeldolgozás, gépgyártás, könnyűipar terén tevékenykedő ipari létesítményt is telepítve, melyeket aztán az 1989-es hatalomváltást követően privatizálnak, egyesek megszűnését illetve bezárását, mások fejlesztését és virágzását eredményezve.
Jelenleg több a fafeldolgozásban, élelmiszeriparban, textiliparban tevékenykedő egység működik a városban. A szolgáltatás ágazatában történtek jelentős fejlesztések az elmúlt évtizedekben. Tasnád város 2000-ben helyi érdekű turisztikai város rangot kért és kapott egy törvényhatározat révén, mindezt termálfürdőjére alapozva. Fontos pályázati és saját források révén folyamatos fejlesztések és egyre nagyobb látogatottság jellemzi fürdőjét, ahol számos szolgáltatás várja a kikapcsolódni és üdülni vágyókat. A fürdő területének bővítésekor jelentős neolitikumi leleteket tártak fel, de a város nevéhez kapcsolódik még két középkori gazdag éremlelet is.
Tasnád legjelentősebb műemléke a 15 század második felében (1476) késő gótikus stílusban épült temploma. Az eredetileg Szent Mihálynak felszentelt templom a reformáció idején a lakosság áttérésével a reformátusok tulajdonába került. Több zsinatot is tartottak a templomban. 1660-ban a templomot felégették a török és tatár hordák, és csak több, mint 100 év elteltével sikerült használható állapotba hozni. Barokk stílusú tornyát 1814-1822 között építették hozzá. A református templomtól északnyugatra egy kis park mögött áll a Cserei-udvarház. 15 sz. végén a mezőváros birtokosaként az erdélyi püspök kastélyt épített, de nem bizonyítható, hogy a mai kastélynak az elődje lenne, vagy ugyanezen a helyen állt volna. A mostani épület barokk stílusú, és a város múzeuma (történelmi és néprajzi kiállítás) működik benne.
A 18. század második felében épült római-katolikus temploma annyira megrongálódott, hogy le kellett bontani azt, a jelenlegi épületet 1905-ben fejezték be. Háromszöget mintáz az 1996-ban épült modern görög katolikus templom alaprajza, mely a Szentháromságot jelképezi. Ortodox katedrálisát 1988-ban kezdték építeni a régi templom helyére és 2000-ben szentelték fel Szűz Mária tiszteletére.
A Tasnád városhoz tartozó Tasnádszarvadon született Grigore Maior (1715-1795) görög katolikus püspök, akiknek a kezdeményezésére építették szülőfalujában a mai is álló 1773-ban épült Szent Grigorie ortodox templomot.
A városban született vagy hozzá valamilyen módon kötődő híres személyiségeknek emléktáblákkal és szobrokkal tisztelegtek a helyi polgárok, így szobra áll a központi parkban Grigore Maior püspöknek, Bíró Lajos biológus-etnográfusnak, Coriolan Şter ügyvédnek és bankalapítónak, és Keresztesi Sámuel festőművész-fafaragónak, Nóti Károly kabarészerzőnek és Harag György rendezőnek emléktábla hirdeti nevét.
