Ákos
Dokumentum eszközök
Nyomtatható verzió
Küld mailben
Available in:
- hu
- ro
Ákos település, az azonos nevű község székhelye, a Krasznamenti Dombság és a Krasznaköz találkozásánál, a Kraszna folyó bal partján terül el. 38 km-re található a megyeszékhelytől az E81 út mentén, a legközelebbi városi településtől, Erdődtől pedig 18 km távolságra. Vasúti összeköttetése is van, a Nagykárolyt Zsibóval összekötő vasútvonal mentén fekszik. A közigazgatási egység részét képezi még Gánáspuszta (Ganaş) Krasznamihályfalva (Mihăieni) és Újnémet (Unimăt).
Ákos már korán megült hely, amit régészeti leletei bronzkori, vaskori, népvándorláskori és középkori nyomok is bizonyítanak (legértékesebb lelete egy a Kraszna medrében 1855-ben talált arany karkötő, melyet Bécsben őriznek).
A település első írásos említése 1342-ból származik Akusmonustura néven, de megalapítása sokkal korábbra tehető. A középkori oklevelekben Közép-Szolnok vármegye részeként említik az Ákos nemzetség birtokát, feltételezések szerint korai birtokközpontjuk volt. A 15. században már oppidumként említik, Ákosiak a legjelentősebb birtokosai, majd a 16. századtól e család kihalta után kisbirtokosok kezére kerül. A vármegye jelentős településeként többször rendeztek itt vármegyei közgyűlést. A 19. század második felében történt közigazgatási reform során Szilágy vármegye közigazgatása alá vonják, és ott is marad egészen az 1968-as átrendezésig, amikor Szatmár megyéhez csatolják. Az agrár jellegű település fejlődésének záloga lehet a jelenleg is hasznosított termálvíz, de strandját nemzetközi pályázati forrásokból jelentősen modernizálni fogják.
A legutóbbi népszámláláskor (2002) 2859 lakos élt a községben, ebből 49,42% magyar, 32,28% román, 18,01% roma, 0,24% német és sváb, 0,05 egyéb.
Az Ákos nemzetség családi alapítású monostoraként épült temploma messziről uralja a település látványát. A 12. század második felében román stílusban téglából megépített háromhajós, félköríves záródású, két homlokzati tornyos bazilika ma a református egyház birtokában van, egykor a feltételezések szerint benedekrendi szerzetesek alapították. Az évszázadok során többször renoválták, legutóbbi legjelentősebb felújítására a 20. század elején került sor. A templom berendezése a 18. században készült, festett padjai népies motívumokat őriznek. A templom körüli ásatások során két szinten fekvő sírokat tártak fel, az alsó középkori temetési rétegre egy 18-19. századi került.
Szatmár megye legértékesebb építészeti műemléke egyike Románia legszebb román kori műemlékeinek.
A település ortodox temploma 1870-ben épült, 18. századi vászonra festett ikont őriznek benne. A cinteremben 8 román katona sírja található, akik 1944 októberében történt összecsapásokkor vesztették életüket. A településen baptista és Jehova tanúi vallású imaházak épültek a közelmúltban.
Az Ákoshoz tartozó Gánáspuszta (Ganaş) bokortanyát a 19. század végén alapították, jelenleg pedig mindössze 6 lakosa van a legutóbbi népszámlálás adatai szerint. Római katolikus templomát 1958-ban építették, tornyát később toldották hozzá.
Ákos már korán megült hely, amit régészeti leletei bronzkori, vaskori, népvándorláskori és középkori nyomok is bizonyítanak (legértékesebb lelete egy a Kraszna medrében 1855-ben talált arany karkötő, melyet Bécsben őriznek).
A település első írásos említése 1342-ból származik Akusmonustura néven, de megalapítása sokkal korábbra tehető. A középkori oklevelekben Közép-Szolnok vármegye részeként említik az Ákos nemzetség birtokát, feltételezések szerint korai birtokközpontjuk volt. A 15. században már oppidumként említik, Ákosiak a legjelentősebb birtokosai, majd a 16. századtól e család kihalta után kisbirtokosok kezére kerül. A vármegye jelentős településeként többször rendeztek itt vármegyei közgyűlést. A 19. század második felében történt közigazgatási reform során Szilágy vármegye közigazgatása alá vonják, és ott is marad egészen az 1968-as átrendezésig, amikor Szatmár megyéhez csatolják. Az agrár jellegű település fejlődésének záloga lehet a jelenleg is hasznosított termálvíz, de strandját nemzetközi pályázati forrásokból jelentősen modernizálni fogják.
A legutóbbi népszámláláskor (2002) 2859 lakos élt a községben, ebből 49,42% magyar, 32,28% román, 18,01% roma, 0,24% német és sváb, 0,05 egyéb.
Az Ákos nemzetség családi alapítású monostoraként épült temploma messziről uralja a település látványát. A 12. század második felében román stílusban téglából megépített háromhajós, félköríves záródású, két homlokzati tornyos bazilika ma a református egyház birtokában van, egykor a feltételezések szerint benedekrendi szerzetesek alapították. Az évszázadok során többször renoválták, legutóbbi legjelentősebb felújítására a 20. század elején került sor. A templom berendezése a 18. században készült, festett padjai népies motívumokat őriznek. A templom körüli ásatások során két szinten fekvő sírokat tártak fel, az alsó középkori temetési rétegre egy 18-19. századi került.
Szatmár megye legértékesebb építészeti műemléke egyike Románia legszebb román kori műemlékeinek.
A település ortodox temploma 1870-ben épült, 18. századi vászonra festett ikont őriznek benne. A cinteremben 8 román katona sírja található, akik 1944 októberében történt összecsapásokkor vesztették életüket. A településen baptista és Jehova tanúi vallású imaházak épültek a közelmúltban.
Az Ákoshoz tartozó Gánáspuszta (Ganaş) bokortanyát a 19. század végén alapították, jelenleg pedig mindössze 6 lakosa van a legutóbbi népszámlálás adatai szerint. Római katolikus templomát 1958-ban építették, tornyát később toldották hozzá.
