Templomok

A megtelepedő nemzetségek egyike, az Ákos nem (a név jelentése fehér sólyom), itt alakította ki birtokközpontját és alapított monostort a 12. század második felében.

A középkori templomról nem sokat tudunk, egyesek szerint Báthori Zsuzsanna hét templom építését fedező adományából építhették a 15. században.

A templom 1848 és 1863 között épült.

Biserica datează din perioada medievală.

A templomot a hívek önkéntes adományaiból, Ioan Anderco lelkipásztorsága alatt, 1847 és 1857 között építették.

A jelenlegi egyhajós, félköríves szentéllyel záródó templomot 1862-ben építették.

A századok folyamán többször folyt nagyszabású átépítések után alig vehető észre, de a berei templom hajójának három fala még középkori eredetű.

Bizonyos források szerint a kolostort 1700-ban alapította az Áthosz-hegyről érkezett Izajás szerzetes, aki 1701-ben, a környékbeli nemesekkel és papokkal támadt konfliktusa során gyilkosság áldozata lett.

Első templomukat 1725-ben szentelték föl, 1751-ben már nagyobbították, de 1832-ben a plébániával együtt leégett.

A templom középkori eredetű, szentélye sokszögzáródású, kívülről a hajó sarkaihoz hasonlóan, vaskos támpillérek támasztják.

Egri gótikus templomának pontos alapítási idejét nem ismerjük, stílusa alapján a 15. században épülhetett, a 16. században lett a reformátusoké.

Az épület különlegessége a két félköríves oldalapszis, amelyeken tornyocskák állnak.

A korai templomépületről nem tudunk semmit, bár a 19. században még leírtak a templomból származó román korinak látszó faragott köveket is.

A község jelenlegi temploma a 18. század második felében épülhetett, tornya és mellékhajója viszont a 19. században.

A gótikus stílusu templom a 14. vagy 15. század folyamán épült.

Építésének idején, 1828-ban a környék legnagyobb templomának számított.

Biserica, ridicată în secolul al XVIII-lea, a fost construită din bârne masive, a căror îmbinare se finalizează sub forma numită „cap de rândunică”, ce oferă întregului sistem inclusiv funcţii decorative.

Az 1784 és 1789 között emelt épület barokk stílusú, amely az egymást ritmikus sorrendben követő félköríves ablakokon és a homlokzat ívesen kialakított oromfalain mutatkozik.

A korábbi templom építési ideje ismeretlen, viszont 1869-ben bontották le, mert ugyanazon év október 15-én tették le a helyére tervezett mai épület alapkövét.

A templom mai formájában a 15. században épülhetett, gótikus stílusban. Egyhajós, szentélye a nyolcszög három oldalával zárul, a nyugati homlokzaton torony csatlakozik hozzá.

A templom hajóját dél felé 1841-ben jelentősen megnövelték, az új rész bejárata elé timpanonos előcsarnok is épült.

A Kaplony nemzetség ősi monostorának alapítása még a 11. század folyamán történhetett, pontos ideje nem ismert.

A jelenleg meglehetősen hosszú, sokszögzáródású templomnak csak a szentélye, valamint a hajó nyugati sarkai előtt álló támpillérek emlékeztetnek középkori eredetére

A vidék egyik legrégebb kőtemploma, 1770-ben épült.

Az 1777-ben épített istenháza a román fatemplomok szerkezetét követi: előcsarnok, hajó és sokszögzáródású szentély.

A falu plébániatemploma egy 1424-es adat szerint Szűz Máriának volt szentelve.

A kicsiny középkori templom építési ideje ismeretlen, a 13. század végén, vagy a 14.

A templom épülete talán középkori eredetű, a jelenlegi síkmennyezetes terem-templom formájában csak külső támpillérei, és sokszögzáródású vége utalhat a gótika korára.

A templom mellett 20 m magas, négy fiatornyos faharangtorony áll, 1762-ben épült.

Az új barokk templom Josef Bitthauser tervei szerint 1786-ban lett kész, amely az 1834-es földrengés során erősen megsérült, tornya a hajóra dőlt, csak szentélye maradt épen.

Az épület az Avasban gyakran alkalmazott barokk stílus jegyeit mutatja.

A reformátusoknak a város peremén építtetett egy torony nélküli oratóriumot, amelyet harminc év múlva már a hívek költségén emelt új templom váltott fel.

A mai zsinagógát 1866-ban kezdték építeni, a neológ hitközség használta, amely 1890-ben felújította és kisebb mértékben átalakítatta.

A gróf 1723-ban piarista szerzeteseket hívott a városba, majd a templom mellé rendházat és iskolát építtetett számukra.

1752-ben kezdte építeni a helyi közösség.

A nagykárolyi görög katolikus templomot a Károlyi család teljhatalmú jószágkormányzója, Rácz Demeter (1710–1782) építtette 1737 és 1739 között.

Az 1724-ben alapított plébánia számára épített templom 1791-ben leégett, az újat néhány év múlva Josef Bithauser tervei szerint építették föl (1793–1795).

A régi fa épület köré építették a ma is álló kőtemplomot, Eggenberger Fridrik szatmári kőműves tervei alapján, helyi pallérokkal.

Az 1700-ban épült, templom a fatemplomok jellegzetes formáját őrzi, szentélye sokszögzáródású.

A munkával a szatmári Schwartz mestert bízták meg, az építkezés 1862 és 1864 között folyt.

A régi fatemplom 1876-ban leégett, a jelenlegi épület 1880 és 1890 között épült.

A falu középkori templomának felmenő falait őrzi még a mai épület is, amit a déli hajófalban feltárt két rézsűs ablak is bizonyít.

A szóbeli hagyomány szerint, a jelenlegi templom helyén a 17. században fatemplom állt.

A templom alapkövét még 1855-ben tették le.

A hagyomány szerint ezt a templomot is Báthory Zsuzsanna építtette a 15. században.

1895 és 1896 között épült.

Az új templom 1836-ban, a régi fatemplom (1650) helyén épült, amelyből megőrizték a kőoltárt.

Jelenleg csak az épület tájolása, a szentély sokszögzáródása és a külső támpillérek engedik sejtetni a templom középkori eredetét.

A templom hajója középkori, talán a 15. századból, és a kor szokásának megfelelően régi bejárata a déli oldalon nyílik, két keskeny, eredeti formáját őrző, csúcsívesen záródó rézsűs ablakkal együtt.

Az első püspök, aki beköltözött 1851-ben, Hám János volt.

1935–1936 között épült, Popp Aurel (1879–1960) szatmárnémeti képzőművész kezdeményezésére és tervei alapján.

Az épület terveit Preinlich Zsigmond kőműves készítette, alapkövét 1788-ban tették le, 1807. szeptember 27-én szentelték fel.

A templom a város egyik reprezentatív építészeti emléke, 1932 és 1937 között épült.

A ma álló épület 1889 és 1892 között épült, romantikus stílusban a nagyváradi Bach Nándor tervei alapján.

Szatmárnémeti első ortodox „katedrálisának” építése Ioan Ruşdea esperes szolgálata idején, 1937 és 1938 között folyt.

A kálvária templomot első fázisában Tischler Albin csanálosi plébános tervezte és 1844-ben szentelték fel.

Az alapkövet 1793-ban tették le, a munkálatokat a szatmári Láncos templomhoz hasonlóan Preinlich Zsigmond kőművesmester irányította, az építkezés folyamán támadt kényszerszünetek ellenére 1802-ben már fel is tudták szentelni az épületet.

Az alapvetően klasszicista megformálású templomhajó előtt emelkedő külső homlokzatot az egy nagy, és a szorosan mellette álló két kisebb torony határozza meg, amelyeken viszont a neoromán, neogótikus díszítő elemek dominálnak.

A fiú-árvaházat Irsik Ferenc apátkanonok alapította, a templom 1913-ban lett kész.

1740-ben építették meg a második fatemplomukat is, amelyet 1757-ben kőépülettel váltottak fel.

A klasszicista templom homlokzatát négy pilléren nyugvó timpanon, valamint a robosztus, különös arányú, lanternás sisakkal fedett torony uralja.

Amikor I. Ferenc király 1804-ben az egri római katolikus püspökséget érseki tartománnyá szervezte, Szatmárnémetit az újonnan felállított Szatmári egyházmegye székhelyévé tette.

A templom 1818 és 1823 között épült, helyén egy fatemplom állt, amelynek létezéséről az 1874 óta vezetett, régi egyházi anyakönyv tesz említést.

A fatemplom Szatmár megye legszebb egyházi műemlékeinek egyike, jellegzetes darabja a Bükkalja 18. századi egyházi építészetének.

A templomot az évszázadok folyamán többször átépítették, így középkori részletei elvesztek.

Az épület nagyrészt már 1476-ban készen lehetett a szentély boltozatának egyik zárópajzsán olvasható évszám szerint.

Az épületet romantikus stílusjegyek jellemzik: egyhajós, sokszögzáródású szentéllyel.

A katolikus közösség a Tasnádszántói előnevet használó Becsky család támogatásával erősödött meg, mivel Becsky Ignác földesúr 1809-ben új katolikus kápolnát építtetett, 1817-ben többen vissza is tértek a katolikus hitre.

A templom építését a munkálatokat anyagilag is támogató Grigorie Maior (1715–1785) püspök kezdeményezte.

Az 1850-ben épített templom impozáns előcsarnokának timpanonját négy oszlop tartja, szentélye és ablakai félkörívesek.

A hagyomány szerint az új templomot 1773-ban, a régi helyére emelték.

1747-ben még szalmával fedett fatemplomot írtak össze a faluban, de azt is megemlítik, hogy a kegyúr, vagyis Rácz Demeter új kőtemplomot szándékozik építeni.